Psalms 22

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

[] Tanrım, Tanrım, beni neden terk ettin? Niçin bana yardım etmekten, Haykırışıma kulak vermekten uzak duruyorsun?

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Ey Tanrım, gündüz sesleniyorum, yanıt vermiyorsun, Gece sesleniyorum, yine rahat yok bana.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Oysa sen kutsalsın, İsrail’in övgüleri üzerine taht kuran sensin.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Sana güvendiler atalarımız, Sana dayandılar, onları kurtardın.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

Sana yakarıp kurtuldular, Sana güvendiler, aldanmadılar.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

Ama ben insan değil, toprak kurduyum, İnsanlar beni küçümsüyor, halk hor görüyor.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

[] Beni gören herkes alay ediyor, Sırıtıp baş sallayarak diyorlar ki,

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

[] “Sırtını RAB’be dayadı, kurtarsın bakalım onu, Madem onu seviyor, yardım etsin!”

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Oysa beni ana rahminden çıkaran, Ana kucağındayken sana güvenmeyi öğreten sensin.

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin.

Doğuşumdan beri sana teslim edildim, Ana rahminden beri Tanrım sensin.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Benden uzak durma! Çünkü sıkıntı yanıbaşımda, Yardım edecek kimse yok.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Boğalar kuşatıyor beni, Azgın Başan boğaları sarıyor çevremi.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Kükreyerek avını parçalayan aslanlar gibi Ağızlarını açıyorlar bana.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Su gibi dökülüyorum, Bütün kemiklerim oynaklarından çıkıyor; Yüreğim balmumu gibi içimde eriyor.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

[] Gücüm çömlek parçası gibi kurudu, Dilim damağıma yapışıyor; Beni ölüm toprağına yatırdın.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Köpekler kuşatıyor beni, Kötüler sürüsü çevremi sarıyor, Ellerimi, ayaklarımı deliyorlar.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Bütün kemiklerimi sayar oldum, Gözlerini dikmiş, bana bakıyorlar.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám.

[] Giysilerimi aralarında paylaşıyor, Elbisem için kura çekiyorlar.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Ama sen, ya RAB, uzak durma; Ey gücüm benim, yardımıma koş!

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Canımı kılıçtan, Biricik hayatımı köpeğin pençesinden kurtar!

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Kurtar beni aslanın ağzından, Yaban öküzlerinin boynuzundan. Yanıt ver bana!

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

[] Adını kardeşlerime duyurayım, Topluluğun ortasında sana övgüler sunayım:

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Ey sizler, RAB’den korkanlar, O’na övgüler sunun! Ey Yakup soyu, O’nu yüceltin! Ey İsrail soyu, O’na saygı gösterin!

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Çünkü O mazlumun çektiği sıkıntıyı hafife almadı, Ondan tiksinmedi, yüz çevirmedi; Kendisini yardıma çağırdığında ona kulak verdi.

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

Övgü konum sen olacaksın büyük toplulukta, Senden korkanların önünde yerine getireceğim adaklarımı.

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

Yoksullar yiyip doyacak, RAB’be yönelenler O’na övgü sunacak. Sonsuza dek ömrünüz tükenmesin!

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Yeryüzünün dört bucağı anımsayıp RAB’be dönecek, Ulusların bütün soyları O’nun önünde yere kapanacak.

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Çünkü egemenlik RAB’bindir, Ulusları O yönetir.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Yeryüzündeki bütün zenginler doyacak Ve O’nun önünde yere kapanacak, Toprağa gidenler, Ölümlerine engel olamayanlar, Eğilecekler O’nun önünde.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Gelecek kuşaklar O’na kulluk edecek, Rab yeni kuşaklara anlatılacak.

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *

O’nun kurtarışını, “Rab yaptı bunları” diyerek, Henüz doğmamış bir halka duyuracaklar.