Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Ya RAB, duamı işit, Yakarışım sana erişsin.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Sıkıntılı günümde yüzünü benden gizleme, Kulak ver sesime, Seslenince yanıt ver bana hemen.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Çünkü günlerim duman gibi yok oluyor, Kemiklerim ateş gibi yanıyor.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Yüreğim kırgın yemiş ot gibi kurudu, Ekmek yemeyi bile unuttum.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Bir deri bir kemiğe döndüm Acı acı inlemekten.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Issız yerlerdeki ishakkuşunu andırıyorum, Viranelerdeki kukumav gibiyim.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Gözüme uyku girmiyor, Damda yalnız kalmış bir kuş gibiyim.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Düşmanlarım bütün gün bana hakaret ediyor, Bana dil uzatanlar adımı lanet için kullanıyor.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Kızıp öfkelendiğin için Külü ekmek gibi yiyor, İçeceğime gözyaşı katıyorum. Beni kaldırıp bir yana attın.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Kızıp öfkelendiğin için Külü ekmek gibi yiyor, İçeceğime gözyaşı katıyorum. Beni kaldırıp bir yana attın.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Günlerim akşam uzayan gölge gibi yitmekte, Ot gibi sararmaktayım.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

[] Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Ünün kuşaklar boyu sürer.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Kalkıp Siyon’a sevecenlik göstereceksin, Çünkü onu kayırmanın zamanıdır, beklenen zaman geldi.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Kulların onun taşlarından hoşlanır, Tozunu bile severler.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Uluslar RAB’bin adından, Yeryüzü kralları görkeminden korkacak.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Çünkü RAB Siyon’u yeniden kuracak, Görkem içinde görünecek.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Yoksulların duasına kulak verecek, Yalvarışlarını asla hor görmeyecek.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Bunlar gelecek kuşak için yazılsın, Öyle ki, henüz doğmamış insanlar RAB’be övgüler sunsun.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

RAB yücelerdeki kutsal katından aşağı baktı, Göklerden yeryüzünü gözetledi,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Tutsakların iniltisini duymak, Ölüm mahkûmlarını kurtarmak için.

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Böylece halklar ve krallıklar RAB’be tapınmak için toplanınca, O’nun adı Siyon’da, Övgüsü Yeruşalim’de duyurulacak.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Böylece halklar ve krallıklar RAB’be tapınmak için toplanınca, O’nun adı Siyon’da, Övgüsü Yeruşalim’de duyurulacak.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

RAB gücümü kırdı yaşam yolunda, Ömrümü kısalttı.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

“Ey Tanrım, ömrümün ortasında canımı alma!” dedim. “Senin yılların kuşaklar boyu sürer!

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

[] “Çok önceden attın dünyanın temellerini, Gökler de senin ellerinin yapıtıdır.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Onlar yok olacak, ama sen kalıcısın. Hepsi bir giysi gibi eskiyecek. Onları bir kaftan gibi değiştireceksin, Geçip gidecekler.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Ama sen hep aynısın, Yılların tükenmeyecek.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

Gözetiminde yaşayacak kullarının çocukları, Senin önünde duracak soyları.”