Psalms 103

A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

RAB’be övgüler sun, ey gönlüm! O’nun kutsal adına övgüler sun, ey bütün varlığım!

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

RAB’be övgüler sun, ey canım! İyiliklerinin hiçbirini unutma!

A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Bütün suçlarını bağışlayan, Bütün hastalıklarını iyileştiren,

A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

Canını ölüm çukurundan kurtaran, Sana sevgi ve sevecenlik tacı giydiren,

A ki jóval tölti be a te ékességedet, *és* megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Yaşam boyu seni iyiliklerle doyuran O’dur, Bu nedenle gençliğin kartalınki gibi tazelenir.

Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

RAB bütün düşkünlere Hak ve adalet sağlar.

Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

Kendi yöntemlerini Musa’ya, İşlerini İsrailliler’e açıkladı.

Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

[] [] RAB sevecen ve lütfedendir, Tez öfkelenmez, sevgisi engindir.

Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

Sürekli suçlamaz, Öfkesini sonsuza dek sürdürmez.

Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

Bize günahlarımıza göre davranmaz, Suçlarımızın karşılığını vermez.

Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

Çünkü gökler yeryüzünden ne kadar yüksekse, Kendisinden korkanlara karşı sevgisi de o kadar büyüktür.

A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

Doğu batıdan ne kadar uzaksa, O kadar uzaklaştırdı bizden isyanlarımızı.

A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Bir baba çocuklarına nasıl sevecen davranırsa, RAB de kendisinden korkanlara öyle sevecen davranır.

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Çünkü mayamızı bilir, Toprak olduğumuzu anımsar.

Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

İnsana gelince, ota benzer ömrü, Kır çiçeği gibi serpilir;

Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

Rüzgar üzerine esince yok olur gider, Bulunduğu yer onu tanımaz.

De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

Ama RAB kendisinden korkanları sonsuza dek sever, Antlaşmasına uyan Ve buyruklarına uymayı anımsayan soylarına adil davranır.

Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

Ama RAB kendisinden korkanları sonsuza dek sever, Antlaşmasına uyan Ve buyruklarına uymayı anımsayan soylarına adil davranır.

Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.

RAB tahtını göklere kurmuştur, O’nun egemenliği her yeri kapsar.

Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.

RAB’be övgüler sunun, ey sizler, O’nun melekleri, O’nun sözünü dinleyen, Söylediklerini yerine getiren güç sahipleri!

Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!

RAB’be övgüler sunun, ey sizler, O’nun bütün göksel orduları, İsteğini yerine getiren kulları!

Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

RAB’be övgüler sunun, Ey O’nun egemen olduğu yerlerdeki bütün yaratıklar! RAB’be övgüler sun, ey gönlüm!