Proverbs 23

Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.

Bir önderle yemeğe oturduğunda Önüne konulana dikkat et.

És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

İştahına yenilecek olursan, Daya bıçağı kendi boğazına.

Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.

Onun lezzetli yemeklerini çekmesin canın, Böyle yemeğin ardında hile olabilir.

Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; *ez ilyen testi* eszességedtől szünjél meg.

Zengin olmak için didinip durma, Çıkar bunu aklından.

Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!

Servet göz açıp kapayana dek yok olur, Kanatlanıp kartal gibi göklere uçar.

Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;

Cimrinin verdiği yemeği yeme, Lezzetli yemeklerini çekmesin canın.

Mert mint a ki számítgatja *a falatot* magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

Çünkü yediğin her şeyin hesabını tutar, “Ye, iç” der sana, Ama yüreği senden yana değildir.

A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

Yediğin azıcık yemeği kusarsın, Söylediğin güzel sözler de boşa gider.

A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

Akılsıza öğüt vermeye kalkma, Çünkü senin sözlerindeki sağduyuyu küçümser.

Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

Eski sınır taşlarının yerini değiştirme, Öksüzlerin toprağına el sürme.

Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!

Çünkü onların Velisi güçlüdür Ve onların davasını sana karşı O yürütür.

Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

Uyarıları zihnine işle, Bilgi dolu sözlere kulak ver.

Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

Çocuğunu terbiye etmekten geri kalma, Onu değnekle dövsen de ölmez.

Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

Onu değnekle döversen, Canını ölüler diyarından kurtarırsın.

Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

Oğlum, bilge yürekli olursan, Benim yüreğim de sevinir.

És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

Dudakların doğru konuştuğunda Gönlüm de coşar.

Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében *légy* egész napon;

Günahkârlara imrenmektense, Sürekli RAB korkusunda yaşa.

Mert *ennek* bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

Böylece bir geleceğin olur Ve umudun boşa çıkmaz.

Hallgass te, fiam, *engem,* hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

Oğlum, dinle ve bilge ol, Yüreğini doğru yolda tut.

Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

Aşırı şarap içenlerle, Ete düşkün oburlarla arkadaşlık etme.

Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

Çünkü ayyaş ve obur kişi yoksullaşır, Uyuşukluk da insana paçavra giydirir.

Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

Sana yaşam veren babanın sözlerine kulak ver, Yaşlandığı zaman anneni hor görme.

Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

Gerçeği satın al ve satma; Bilgeliği, terbiyeyi, aklı da.

Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.

Doğru kişinin babası coştukça coşar, Bilgece davranan oğulun babası sevinir.

Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.

Annenle baban seninle coşsun, Seni doğuran sevinsin.

Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.

Oğlum, beni yürekten dinle, Gözünü gittiğim yoldan ayırma.

Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

Çünkü fahişe derin bir çukur, Ahlaksız kadın dar bir kuyudur.

És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

Evet, soyguncu gibi pusuda bekler Ve birçok erkeği yoldan çıkarır.

Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

Ah çeken kim? Vah çeken kim? Kimdir çekişip duran? Yakınan kim? Boş yere yaralanan kim? Gözleri kanlı olan kim?

A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

İçmeye oturup kalkamayanlar, Karışık şarapları denemeye gidenlerdir.

Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,

Şarabın kızıl rengine, Kadehte ışımasına, Boğazdan aşağı süzülüvermesine bakma.

Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

Sonunda yılan gibi ısırır, Engerek gibi sokar.

A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

Gözlerin garip şeyler görür, Aklından ahlaksızlıklar geçer.

És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

Kendini kâh denizin ortasında, Kâh gemi direğinin tepesinde yatıyor sanırsın.

Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

“Dövdüler beni ama incinmedim, Vurdular ama farketmedim” dersin, “Yeniden içmek için ne zaman ayılacağım?”