Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

[] Davut oğlu İsrail Kralı Süleyman’ın özdeyişleri:

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Bu özdeyişler, bilgeliğe ve terbiyeye ulaşmak, Akıllıca sözleri anlamak,

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

Başarıya götüren terbiyeyi edinip Doğru, haklı ve adil olanı yapmak,

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

Saf kişiyi ihtiyatlı, Genç adamı bilgili ve sağgörülü kılmak içindir.

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Özdeyişlerle benzetmeleri, Bilgelerin sözleriyle bilmecelerini anlamak için Bilge kişi dinlesin ve kavrayışını artırsın, Akıllı kişi yaşam hüneri kazansın.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Özdeyişlerle benzetmeleri, Bilgelerin sözleriyle bilmecelerini anlamak için Bilge kişi dinlesin ve kavrayışını artırsın, Akıllı kişi yaşam hüneri kazansın.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

[] RAB korkusudur bilginin temeli. Ahmaklarsa bilgeliği ve terbiyeyi küçümser.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Oğlum, babanın uyarılarına kulak ver, Annenin öğrettiklerinden ayrılma.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Çünkü bunlar başın için sevimli bir çelenk, Boynun için gerdanlık olacaktır.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Oğlum, seni ayartmaya çalışan günahkârlara teslim olma.

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Şöyle diyebilirler: “Bizimle gel, Adam öldürmek için pusuya yatalım, Zevk uğruna masum kişileri tuzağa düşürelim.

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Onları ölüler diyarı gibi diri diri, Ölüm çukuruna inenler gibi Bütünüyle yutalım.

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Bir sürü değerli mal ele geçirir, Evlerimizi ganimetle doldururuz.

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Gel, sen de bize katıl, Tek bir kesemiz olacak.”

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

Oğlum, böyleleriyle gitme, Onların tuttuğu yoldan uzak dur.

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

[] Çünkü ayakları kötülüğe koşar, Çekinmeden kan dökerler.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

Kuşların gözü önünde ağ sermek boşunadır.

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Başkasına pusu kuran kendi kurduğu pusuya düşer. Yalnız kendi canıdır tuzağa düşürdüğü.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Haksız kazanca düşkün olanların sonu böyledir. Bu düşkünlük onları canlarından eder.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

[] Bilgelik dışarıda yüksek sesle haykırıyor, Meydanlarda sesleniyor.

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

Kalabalık sokak başlarında bağırıyor, Kentin giriş kapılarında sözlerini duyuruyor:

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

“Ey budalalar, budalalığı ne zamana dek seveceksiniz? Alaycılar ne zamana dek alay etmekten zevk alacak? Akılsızlar ne zamana dek bilgiden nefret edecek?

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Uyardığımda yola gelin, o zaman size yüreğimi açar, Sözlerimi anlamanıza yardım ederim.

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Ama sizi çağırdığım zaman beni reddettiniz. Elimi uzattım, umursayan olmadı.

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

Duymazlıktan geldiniz bütün öğütlerimi, Uyarılarımı duymak istemediniz.

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

Bu yüzden ben de felaketinize sevineceğim. Belaya uğradığınızda, Bela üzerinize bir fırtına gibi geldiğinde, Bir kasırga gibi geldiğinde felaketiniz, Sıkıntıya, kaygıya düştüğünüzde, Sizinle alay edeceğim.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Bu yüzden ben de felaketinize sevineceğim. Belaya uğradığınızda, Bela üzerinize bir fırtına gibi geldiğinde, Bir kasırga gibi geldiğinde felaketiniz, Sıkıntıya, kaygıya düştüğünüzde, Sizinle alay edeceğim.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

O zaman beni çağıracaksınız, Ama yanıtlamayacağım. Var gücünüzle arayacaksınız beni, Ama bulamayacaksınız.

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Çünkü bilgiden nefret ettiniz. RAB’den korkmayı reddettiniz.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Öğütlerimi istemediniz, Uyarılarımın tümünü küçümsediniz.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Bu nedenle tuttuğunuz yolun meyvesini yiyeceksiniz, Kendi düzenbazlığınıza doyacaksınız.

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

Bön adamlar dönekliklerinin kurbanı olacak. Akılsızlar kaygısızlıklarının içinde yok olup gidecek.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Ama beni dinleyen güvenlik içinde yaşayacak, Kötülükten korkmayacak, huzur bulacak.”