Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Bön av en betryckt, när han försmäktar och utgjuter sitt bekymmer inför HERREN.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

 HERRE, hör min bön,  och låt mitt rop komma inför dig.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

 Dölj icke ditt ansikte för mig,      när jag är i nöd.  Böj ditt öra till mig;  när jag ropar,      så skynda att svara mig.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

 Ty mina dagar hava försvunnit såsom rök,  benen i min kropp äro förtorkade såsom av eld.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

 Mitt hjärta är förbränt såsom gräs och förvissnat;  ty jag förgäter att äta mitt bröd.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

 För min högljudda suckans skull  tränga benen i min kropp ut till huden.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

 Jag är lik en pelikan i öknen,  jag är såsom en uggla bland ruiner.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

 Jag får ingen sömn och har blivit lik      en ensam fågel på taket.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

 Hela dagen smäda mig mina fiender;  de som rasa mot mig förbanna med mitt namn.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

 Ty jag äter aska såsom bröd  och blandar min dryck med gråt,

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

 för din vredes och förtörnelses skull,  därför att du har gripit mig och kastat mig bort.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

 Mina dagar äro såsom skuggan, när den förlänges,  och jag själv förvissnar såsom gräs.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

 Men du, o HERRE,      tronar evinnerligen,  och din åminnelse varar från släkte till släkte.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

 Du skall stå upp      och förbarma dig över Sion;  se, det är tid att du bevisar det nåd;      ja, stunden har kommit.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

 Ty dina tjänare hava dess stenar kära  och ömka sig över dess grus.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

 Då skola hedningarna frukta HERRENS namn  och alla jordens konungar din härlighet,

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

 när en gång HERREN har byggt upp Sion  och uppenbarat sig i sin härlighet;

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

 när han har vänt sig till de utblottades bön  och upphört att förakta deras bön.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

 Det skall tecknas upp      för ett kommande släkte,  och det folk som varder skapat      skall lova HERREN,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

 att han har blickat ned      från sin heliga höjd,  att HERREN har skådat      från himmelen ned till jorden,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

 för att höra den fångnes klagan,  för att befria dödens barn,

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

 på det att man i Sion      må förkunna HERRENS namn  och hans lov i Jerusalem,

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

 när alla folk församlas,  och alla riken, för att tjäna HERREN.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

 Han har på vägen nedböjt min kraft,  han har förkortat mina dagar.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

 Jag säger: Min Gud,      tag mig icke bort i mina halva dagar,  du vilkens år vara från släkte till släkte.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

 I urtiden lade du jordens grund,  och himlarna äro dina händer verk:

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

 de skola förgås, men du förbliver,  de skola alla nötas ut såsom en klädnad;  du skall förvanda dem såsom man byter om sin dräkt, och de fara hän.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

 Men du är densamme,  och dina år skola icke hava någon ände. [ (Psalms 102:29)  Dina tjänares barn skola få bo i landet,  och deras avkomma skall bestå inför dig. ]