Job 4

És felele a témáni Elifáz, és monda:

Elifaz din Teman a luat cuvîntul şi a zis:

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

,,Dacă vom îndrăzni să-ţi vorbim, te vei supăra? Dar cine ar putea să tacă?

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

De multeori tu ai învăţat pe alţii, şi ai întărit mînile slăbite.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

Cuvintele tale au ridicat pe cei ce se clătinau, şi ai întărit genunchii cari se îndoiau.

Most, hogy rád jött *a sor,* zokon veszed; hogy téged ért *a baj,* elrettensz!

Şi acum, cînd este vorba de tine, eşti slab! Acum, cînd eşti atins tu, te turburi! Nu este frica ta de Dumnezeu sprijinul tău?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

Nădejdea ta, nu -i neprihănirea ta?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

Adu-ţi aminte, te rog: care nevinovat a perit? Cari oameni neprihăniţi au fost nimiciţi?

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

După cîte am văzut eu, numai cei ce ară fărădelegea şi samănă nelegiuirea îi seceră roadele!

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

Aceia pier prin suflarea lui Dumnezeu, nimiciţi de vîntul mîniei Lui.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

Mugetul leilor încetează, dinţii puilor de lei sînt zdrobiţi!

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

Leul bătrîn piere din lipsă de pradă, şi puii leoaicei se risipesc.

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

Un cuvînt s'a furişat pînă la mine, şi urechea mea i -a prins sunetele uşoare.

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

În clipa cînd vedeniile de noapte frămîntă gîndul, cînd oamenii sînt cufundaţi într'un somn adînc,

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

m'a apucat groaza şi spaima, şi toate oasele mi-au tremut.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Un duh a trecut pe lîngă mine... Tot părul mi s'a sbîrlit ca ariciul...

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és *ilyen* szót hallék:

Un chip cu o înfăţişare necunoscută era înaintea ochilor mei. Şi am auzit un glas care şoptea încetişor:

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

,,Fi-va omul fără vină înaintea lui Dumnezeu? Fi-va el curat înaintea Celui ce l -a făcut?

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

Dacă n'are încredere Dumnezeu nici în slujitorii Săi, dacă găseşte El greşeli chiar la îngerii Săi,

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

cu cît mai mult la cei ce locuiesc în case de lut, cari îşi trag obîrşia din ţărînă, şi pot fi zdrobiţi ca un vierme!

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

De dimineaţă pînă seara sînt zdrobiţi, pier pentru totdeauna, şi nimeni nu ţine seama de ei.

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

Li se taie firul vieţii: mor, şi tot n'au căpătat înţelepciunea!