Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

După aceea, Iov a deschis gura şi a blestemat ziua în care s'a născut.

És szóla Jób, és monda:

A luat cuvîntul şi a zis:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

,,Blestemată să fie ziua în care m'am născut,

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Prefacă-se în întunerec ziua aceea, să nu se îngrijească Dumnezeu de ea din cer, şi să nu mai strălucească lumina peste ea!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

S'o cuprindă întunerecul şi umbra morţii, nori groşi să vină peste ea, şi neguri de peste zi s'o înspăimînte!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Noaptea aceea! S'o acopere întunerecul, să piară din an, să nu mai fie numărată între luni!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Da, stearpă să fie noaptea aceea, ducă-se veselia din ea!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Blestemată să fie de ceice blastămă zilele, de ceice ştiu să întărîte Leviatanul;

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

să se întunece stelele din amurgul ei, în zădar să aştepte lumina, şi să nu mai vadă genele zorilor zilei!

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Căci n'a închis pîntecele care m'a zămislit, nici n'a ascuns suferinţa dinaintea ochilor mei.

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Dece n'am murit în pîntecele mamei mele? Dece nu mi-am dat sufletul la ieşirea din pîntecele ei?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Dece am găsit genunchi cari să mă primească? Şi ţîţe cari să-mi dea lapte?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Acum aş fi culcat, aş fi liniştit, aş dormi şi m'aş odihni

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

cu împăraţii şi cei mari de pe pămînt, cari şi-au zidit falnice morminte,

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

cu domnitorii cari aveau aur, şi şi-au umplut casele cu argint.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Sau n'aş mai fi în viaţă, aş fi ca o stîrpitură îngropată, ca nişte copii cari n'au văzut lumina!

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Acolo nu te mai necăjesc cei răi, acolo se odihnesc cei sleiţi de puteri.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Acolo cei puşi în lanţuri sînt lăsaţi toţi în pace, nu mai aud glasul asupritorului;

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

cel mai mic şi cel mare sînt tot una acolo, şi robul scapă de stăpînul său.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Pentru ce dă Dumnezeu lumină celui ce sufere, şi viaţă celor amăriţi la suflet,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

cari aşteaptă moartea şi nu vine; măcar că o doresc mai mult decît o comoară,

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

cari n'ar mai putea de bucurie şi de veselie, dacă ar găsi mormîntul? -

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Pentruce, zic, dă El lumină omului care nu ştie încotro să meargă, pe care îl îngrădeşte Dumnezeu de toate părţile?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Suspinurile îmi sînt hrana de toate zilele, şi jalea mi se varsă ca apa.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

De ce mă tem, aceea mi se întîmplă; de ce mi -e frică, de aceea am parte!

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

N'am nici linişte, nici pace, nici odihnă, şi necazul dă peste mine.``