Psalms 44

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Til sangmesteren; av Korahs barn; en læresalme.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Gud, med våre ører har vi hørt, våre fedre har fortalt oss den gjerning du gjorde i deres dager, i fordums dager.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Du drev hedningene ut med din hånd, men dem plantet du; du ødela folkene, men dem lot du utbrede sig.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

For ikke ved sitt sverd inntok de landet, og deres arm hjalp dem ikke, men din høire hånd og din arm og ditt åsyns lys; for du hadde behag i dem.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Du er min konge, Gud; byd at Jakob skal frelses!

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Ved dig skal vi nedstøte våre fiender, ved ditt navn skal vi nedtrede dem som reiser sig imot oss.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

For på min bue stoler jeg ikke, og mitt sverd frelser mig ikke,

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

men du har frelst oss fra våre fiender, og våre avindsmenn har du gjort til skamme.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Gud priser vi den hele dag, og ditt navn lover vi evindelig. Sela.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Og enda har du nu forkastet oss og latt oss bli til skamme, og du drar ikke ut med våre hærer.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Du lar oss vike tilbake for fienden, og våre avindsmenn tar sig bytte.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du gir oss bort som får til å etes, og spreder oss iblandt hedningene.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Du selger ditt folk for intet, og du setter ikke prisen på dem høit.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du gjør oss til hån for våre naboer, til spott og spe for dem som bor omkring oss.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Du gjør oss til et ordsprog iblandt hedningene; de ryster på hodet av oss iblandt folkene.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Hele dagen står min skam for mine øine, og blygsel dekker mitt ansikt,

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

når jeg hører spotteren og håneren, når jeg ser fienden og den hevngjerrige.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Alt dette er kommet over oss, enda vi ikke har glemt dig og ikke sveket din pakt.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Vårt hjerte vek ikke tilbake, og våre skritt bøide ikke av fra din vei,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

så du skulde sønderknuse oss der hvor sjakaler bor, og dekke oss med dødsskygge.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Dersom vi hadde glemt vår Guds navn og utbredt våre hender til en fremmed gud,

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

skulde Gud da ikke utforske det? Han kjenner jo hjertets skjulte tanker.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Men for din skyld drepes vi hele dagen, vi er regnet som slaktefår.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Våkn op! Hvorfor sover du, Herre? Våkn op, forkast ikke for evig tid!

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Hvorfor skjuler du ditt åsyn, glemmer vår elendighet og vår trengsel?

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *

For vår sjel er nedbøid i støvet, vårt legeme nedtrykt til jorden. Reis dig til hjelp for oss, og forløs oss for din miskunnhets skyld!