Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Ordsprog av Salomo, Davids sønn, Israels konge.

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Av dem kan en lære visdom og tukt og å skjønne forstandige ord;

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

av dem kan en motta tukt til klokskap og lære rettferdighet og rett og rettvishet;

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

de kan gi de enfoldige klokskap, de unge kunnskap og tenksomhet.

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

Den vise skal høre på dem og gå frem i lærdom, og den forstandige vinne evne til å leve rett.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

Av dem kan en lære å forstå ordsprog og billedtale, vismenns ord og deres gåter.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Å frykte Herren er begynnelsen til kunnskap; visdom og tukt foraktes av dårer.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Hør, min sønn, på din fars tilrettevisning og forlat ikke din mors lære!

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

For de er en fager krans for ditt hode og kjeder om din hals.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Min sønn! Når syndere lokker dig, da samtykk ikke!

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Når de sier: Kom med oss! Vi vil lure efter blod, sette feller for de uskyldige uten grunn;

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

vi vil sluke dem levende som dødsriket, med hud og hår, likesom det sluker dem som farer ned i graven;

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

vi vil finne alle slags kostelig gods, fylle våre hus med rov;

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

du skal få kaste lodd om det med oss, vi skal alle ha samme pung -

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

slå da ikke følge med dem, min sønn, hold din fot borte fra deres sti!

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

For deres føtter haster til det onde, og de er snare til å utøse blod;

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

til ingen nytte blir garnet utspent så alle fuglene ser det;

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

de lurer efter sitt eget blod, de setter feller for sig selv.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Så går det hver den som søker urettferdig vinning; den tar livet av sine egne herrer.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

Visdommen roper høit på gaten, den lar sin røst høre på torvene;

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

på hjørnet av larmfylte gater roper den, ved portinngangene, rundt omkring i byen taler den og sier:

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Hvor lenge vil I uforstandige elske uforstand og spotterne ha lyst til spott og dårene hate kunnskap?

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Vend om og gi akt på min tilrettevisning! Da vil jeg la min ånd velle frem for eder, jeg vil kunngjøre eder mine ord.

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Fordi jeg ropte, og I ikke vilde høre, fordi jeg rakte ut min hånd, og ingen gav akt,

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

fordi I forsmådde alle mine råd og ikke vilde vite av min tilrettevisning,

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

så vil også jeg le når ulykken rammer eder, jeg vil spotte når det kommer som I reddes for,

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

når det I reddes for, kommer som et uvær, og eders ulykke farer frem som en stormvind, når trengsel og nød kommer over eder.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Da skal de kalle på mig, men jeg svarer ikke; de skal søke mig, men ikke finne mig.

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

Fordi de hatet kunnskap og ikke vilde frykte Herren,

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

fordi de ikke vilde vite av mitt råd og foraktet all min tilrettevisning,

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

derfor skal de ete frukten av sine gjerninger, og av sine onde råd skal de mettes.

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

For de uforstandiges selvrådighet dreper dem, og dårenes trygghet ødelegger dem;

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

men den som hører på mig, skal bo trygt og leve i ro uten frykt for ulykke.