Job 30

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

E ora servo di zimbello a dei più giovani di me, i cui padri non mi sarei degnato di mettere fra i cani del mio gregge!

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

E a che m’avrebbe servito la forza delle lor mani? Gente incapace a raggiungere l’età matura,

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

smunta dalla miseria e dalla fame, ridotta a brucare il deserto, la terra da tempo nuda e desolata,

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

strappando erba salsa presso ai cespugli, ed avendo per pane radici di ginestra.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Sono scacciati di mezzo agli uomini, grida lor dietro la gente come dietro al ladro,

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

abitano in burroni orrendi, nelle caverne della terra e fra le rocce;

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

ragliano fra i cespugli, si sdraiano alla rinfusa sotto i rovi;

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

gente da nulla, razza senza nome, cacciata via dal paese a bastonate.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

E ora io sono il tema delle loro canzoni, il soggetto dei loro discorsi.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Mi aborrono, mi fuggono, non si trattengono dallo sputarmi in faccia.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Non han più ritegno, m’umiliano, rompono ogni freno in mia presenza.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Questa genia si leva alla mia destra, m’incalzano, e si appianano le vie contro di me per distruggermi.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Hanno sovvertito il mio cammino, lavorano alla mia ruina, essi che nessuno vorrebbe soccorrere!

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

S’avanzano come per un’ampia breccia, si precipitano innanzi in mezzo alle ruine.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Terrori mi si rovesciano addosso; l’onor mio è portato via come dal vento, è passata come una nube la mia felicità.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

E ora l’anima mia si strugge in me, m’hanno còlto i giorni dell’afflizione.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

La notte mi trafigge, mi stacca l’ossa, e i dolori che mi rodono non hanno posa.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Per la gran violenza del mio male la mia veste si sforma, mi si serra addosso come la tunica.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Iddio m’ha gettato nel fango, e rassomiglio alla polvere e alla cenere.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Io grido a te, e tu non mi rispondi; ti sto dinanzi, e tu mi stai a considerare!

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Ti sei mutato in nemico crudele verso di me; mi perseguiti con la potenza della tua mano.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Mi levi per aria, mi fai portar via dal vento, e mi annienti nella tempesta.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Giacché, lo so, tu mi meni alla morte, alla casa di convegno di tutti i viventi.

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Ma chi sta per perire non protende la mano? e nell’angoscia sua non grida al soccorso?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Non piangevo io forse per chi era nell’avversità? l’anima mia non era ella angustiata per il povero?

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Speravo il bene, ed è venuto il male; aspettavo la luce, ed è venuta l’oscurità!

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Le mie viscere bollono e non hanno requie, son venuti per me giorni d’afflizione.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Me ne vo tutto annerito, ma non dal sole; mi levo in mezzo alla raunanza, e grido aiuto;

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

son diventato fratello degli sciacalli, compagno degli struzzi.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

La mia pelle è nera, e cade a pezzi; le mie ossa son calcinate dall’arsura.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

La mia cetra non dà più che accenti di lutto, e la mia zampogna voce di pianto.