Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

תפלה לעני כי יעטף ולפני יהוה ישפך שיחו יהוה שמעה תפלתי ושועתי אליך תבוא׃

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

אל תסתר פניך ממני ביום צר לי הטה אלי אזנך ביום אקרא מהר ענני׃

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

כי כלו בעשן ימי ועצמותי כמו קד נחרו׃

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

הוכה כעשב ויבש לבי כי שכחתי מאכל לחמי׃

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

מקול אנחתי דבקה עצמי לבשרי׃

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

דמיתי לקאת מדבר הייתי ככוס חרבות׃

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

שקדתי ואהיה כצפור בודד על גג׃

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

כל היום חרפוני אויבי מהוללי בי נשבעו׃

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

כי אפר כלחם אכלתי ושקוי בבכי מסכתי׃

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

מפני זעמך וקצפך כי נשאתני ותשליכני׃

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

ימי כצל נטוי ואני כעשב איבש׃

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

ואתה יהוה לעולם תשב וזכרך לדר ודר׃

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

אתה תקום תרחם ציון כי עת לחננה כי בא מועד׃

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

כי רצו עבדיך את אבניה ואת עפרה יחננו׃

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

וייראו גוים את שם יהוה וכל מלכי הארץ את כבודך׃

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

כי בנה יהוה ציון נראה בכבודו׃

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

פנה אל תפלת הערער ולא בזה את תפלתם׃

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

תכתב זאת לדור אחרון ועם נברא יהלל יה׃

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

כי השקיף ממרום קדשו יהוה משמים אל ארץ הביט׃

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

לשמע אנקת אסיר לפתח בני תמותה׃

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

לספר בציון שם יהוה ותהלתו בירושלם׃

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

בהקבץ עמים יחדו וממלכות לעבד את יהוה׃

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

ענה בדרך כחו קצר ימי׃

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

אמר אלי אל תעלני בחצי ימי בדור דורים שנותיך׃

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

לפנים הארץ יסדת ומעשה ידיך שמים׃

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

המה יאבדו ואתה תעמד וכלם כבגד יבלו כלבוש תחליפם ויחלפו׃

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

ואתה הוא ושנותיך לא יתמו׃

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

בני עבדיך ישכונו וזרעם לפניך יכון׃