Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Ordsprog af Salomo, Davids Søn, Israels Konge.

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

Af dem skal man lære Visdom forstandig Tale,

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

tage mod Tugt, som gør klog, mod Retfærdighed, Ret og Retsind;

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

de skal give tankeløse Klogskab, ungdommen Kundskab og Kløgt;

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

den vise høre og øge sin Viden, den forstandige vinde sig Levekunst;

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

de skal lære at tyde Ordsprog og Billeder, de vises Ord og Gåder.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

HERRENs Frygt er Kundskabs begyndelse, Dårer ringeagter Visdom og Tugt.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

Hør, min Søn, på din Faders Tugt, opgiv ikke din Moders Belæring.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

thi begge er en yndig Krans til dit Hoved og Kæder til din Hals.

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Min Søn, sig nej, når Syndere lokker!

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Siger de: "Kom med, lad os lure på den fromme, lægge Baghold for sagesløs, skyldfri Mand!

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Som Dødsriget sluger vi dem levende, med Hud og Hår, som for de i Graven.

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Vi vinder os Gods og Guld, vi fylder vore Huse med Rov.

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

Gør fælles Sag med os; vi har alle fælles Pung!"

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

- min Søn, gå da ikke med dem, hold din Fod fra deres Sti;

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

thi deres Fødder løber efter ondt, de haster for at udgyde Blod.

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

Thi det er unyttigt at udspænde Garnet for alle Fugles Øjne;

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

de lurer på eget Blod, lægger Baghold for eget Liv.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Så går det enhver, der attrår Rov, det tager sin Herres Liv.

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

Visdommen råber på Gaden, på Torvene løfter den Røsten;

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

oppe på Murene kalder den, tager til Orde i Byen ved Portindgangene:

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Hvor længe vil I tankeløse elske Tankeløshed, Spotterne finde deres Glæde i Spot og Dårerne hade kundskab?

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Vend eder til min Revselse! Se, jeg lader min Ånd udvælde for eder, jeg kundgør eder mine Ord:

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

Fordi jeg råbte og I stod imod, jeg vinked og ingen ænsed det,

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

men I lod hånt om alt mit Råd og tog ikke min Revselse til jer,

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

derfor ler jeg ved eders Ulykke, spotter, når det, I frygter, kommer,

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

når det, I frygter, kommer som Uvejr, når eders Ulykke kommer som Storm, når Trængsel og Nød kommer over jer.

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

Da svarer jeg ej, når de kalder, de søger mig uden at finde,

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

fordi de hadede Kundskab og ikke valgte HERRENs Frygt;

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

mit Råd tog de ikke til sig, men lod hånt om al min Revselse.

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

Frugt af deres Færd skal de nyde og mættes med egne Råd;

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

thi tankeløses Egensind bliver deres Død, Tåbers Sorgløshed bliver deres Undergang;

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

men den, der adlyder mig, bor trygt, sikret mod Ulykkens Rædsel.