Psalms 22

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Přednímu zpěváku k času jitřnímu, žalm Davidův.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Bože můj, Bože můj, pročež jsi mne opustil? Vzdálils se od spasení mého a od slov naříkání mého.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Bože můj, přes celý den volám, a neslyšíš, i v noci, a nemohu se utajiti.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Ty zajisté jsi svatý, zůstávající vždycky k veliké chvále Izraelovi.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

V toběť doufali otcové naši, doufali, a vysvobozovals je.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

K tobě volávali, a spomáhals jim; v tobě doufali, a nebývali zahanbeni.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Já pak červ jsem, a ne člověk, útržka lidská a povrhel vůbec.

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Všickni, kteříž mne vidí, posmívají se mi, ošklebují se, a hlavami potřásají, říkajíce:

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Spustiltě se na Hospodina, nechť ho vysvobodí; nechať jej vytrhne, poněvadž se mu v něm zalíbilo.

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin.

Ješto ty jsi, kterýž jsi mne vyvedl z života, ustaviv mne v doufání při prsích matky mé.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Na tebeť jsem uvržen od narození svého, od života matky mé Bůh můj ty jsi.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Nevzdalujž se ode mne, nebo ssoužení blízké jest, a nemám spomocníka.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Obkličujíť mne býkové mnozí, silní volové z Bázan obstupují mne.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Otvírají na mne ústa svá, jako lev rozsapávající a řvoucí.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Jako voda rozplynul jsem se, a rozstoupily se všecky kosti mé, a srdce mé jako vosk rozpustilo se u prostřed vnitřností mých.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Vyprahla jako střepina síla má, a jazyk můj přilnul k dásním mým, anobrž v prachu smrti položils mne.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Nebo psi obskočili mne, rota zlostníků oblehla mne, zprobijeli ruce mé i nohy mé.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám.

Mohl bych sčísti všecky kosti své, oni pak hledí na mne, a dívají se mi.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Dělí mezi sebou roucha má, a o můj oděv mecí los.

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Ale ty, Hospodine, nevzdalujž se, sílo má, přispěj k spomožení mému.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Vychvať od meče duši mou, a z moci psů jedinkou mou.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

Zachovej mne od úst lva, a od rohů jednorožcových vyprosť mne.

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

I budu vypravovati bratřím svým o jménu tvém, u prostřed shromáždění chváliti tě budu, řka:

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Kteříž se bojíte Hospodina, chvalte jej, všecko símě Jákobovo ctěte jej, a boj se ho všecka rodino Izraelova.

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

Nebo nepohrdá, ani se odvrací od trápení ztrápeného, aniž skrývá tváři své od něho, nýbrž když k němu volá, vyslýchá jej.

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

O tobě chvála má v shromáždění velikém, sliby své plniti budu před těmi, kteříž se bojí tebe.

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Jísti budou tiší a nasyceni budou, chváliti budou Hospodina ti, kteříž ho hledají, živo bude srdce vaše na věky.

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Rozpomenou a obrátí se k Hospodinu všecky končiny země, a skláněti se budou před ním všecky čeledi národů.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Nebo Hospodinovo jest království, a onť panuje nad národy.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Jísti budou a skláněti se před ním všickni tuční země, jemu se klaněti budou všickni sstupující do prachu, a kteříž duše své nemohou při životu zachovati.

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *

Símě jejich sloužiti mu bude, a přičteno bude ku Pánu v každém věku. [ (Psalms 22:32) Přijdouť, a lidu, kterýž z nich vyjde, vypravovati budou spravedlnost jeho; nebo ji skutkem vykonal. ]