Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Potom otevřev Job ústa svá, zlořečil dni svému.

És szóla Jób, és monda:

Nebo mluvě Job, řekl:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Ó by byl zahynul ten den, v němž jsem se naroditi měl, i noc, v níž bylo řečeno: Počat jest pacholík.

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Ten den ó by byl obrácen v temnost, aby ho byl nevyhledával Bůh shůry, a nebyl osvícen světlem.

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Ó by jej byly zachvátily tmy a stín smrti, a aby jej byla přikvačila mračna, a předěsila horkost denní.

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Ó by noc tu mrákota byla opanovala, aby nebyla připojena ke dnům roku, a v počet měsíců nepřišla.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Ó by noc ta byla osaměla, a zpěvu aby nebylo v ní.

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Ó by jí byli zlořečili ti, kteříž proklínají den, hotovi jsouce vzbuditi velryba.

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Ó by se byly hvězdy zatměly v soumraku jejím, a očekávajíc světla, aby ho nebyla dočekala, ani spatřila záře jitřní.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Nebo nezavřela dveří života mého, ani skryla trápení od očí mých.

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Proč jsem neumřel v matce, aneb vyšed z života, proč jsem nezahynul?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Proč jsem vzat byl na klín, a proč jsem prsí požíval?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Nebo bych nyní ležel a odpočíval, spal bych a měl bych pokoj,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

S králi a radami země, kteříž sobě vzdělávali místa pustá,

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Aneb s knížaty, kteříž měli zlato, a domy své naplňovali stříbrem.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Aneb jako nedochůdče nezřetelné proč jsem nebyl, a jako nemluvňátka, kteráž světla neviděla?

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Tamť bezbožní přestávají bouřiti, a tamť odpočívají ti, jenž v práci ustali.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Také i vězňové pokoj mají, a neslyší více hlasu násilníka.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Malý i veliký tam jsou rovni sobě, a služebník jest prost pána svého.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Proč Bůh dává světlo zbědovanému a život těm, kteříž jsou ducha truchlivého?

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Kteříž očekávají smrti, a není jí, ačkoli jí hledají pilněji než skrytých pokladů?

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

Kteříž by se veselili s plésáním a radovali, když by nalezli hrob?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Člověku, jehož cesta skryta jest, a jehož Bůh přistřel?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Nebo před pokrmem mým vzdychání mé přichází, a rozchází se jako voda řvání mé.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

To zajisté, čehož jsem se lekal, stalo se mi, a čehož jsem se obával, přišlo na mne.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Neměl jsem pokoje, aniž jsem se ubezpečil, ani odpočíval, až i přišlo pokušení toto.