Job 28

Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

Máť zajisté stříbro prameny své, a zlato místo k přehánění.

A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.

Železo z země vzato bývá, a kámen rozpuštěný dává měď.

Határt vet *az ember* a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

Cíl ukládá temnostem, a všelikou dokonalost člověk vystihá, kámen mrákoty a stínu smrti.

Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.

Protrhuje se řeka na obyvatele, tak že ji nemůže žádný přebřesti, a svozována bývá uměním smrtelného člověka, i odchází.

Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;

Z země vychází chléb, ačkoli pod ní jest něco rozdílného, podobného k ohni.

Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

V některé zemi jest kamení zafirové a prach zlatý,

Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

K čemuž stezky nezná žádný pták, aniž ji spatřilo oko luňáka,

Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

Kteréž nešlapala mladá zvěř, aniž šel po ní lev.

Ráveti kezét *az ember* a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.

K škřemeni vztahuje ruku svou, a z kořene převrací hory.

A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

Z skálí vyvodí potůčky, a všecko, což jest drahého, spatřuje oko jeho.

Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

Vylévati se řekám zbraňuje, a tak cožkoli skrytého jest, na světlo vynáší.

De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

Ale moudrost kde nalezena bývá? A kde jest místo rozumnosti?

Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.

Neví smrtelný člověk ceny její, aniž bývá nalezena v zemi živých.

A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

Propast praví: Není ve mně, moře také dí: Není u mne.

Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.

Nedává se zlata čistého za ni, aniž odváženo bývá stříbro za směnu její.

Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

Nemůže býti ceněna za zlato z Ofir, ani za onychin drahý a zafir.

Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.

Nevrovná se jí zlato ani drahý kámen, aniž směněna býti může za nádobu z ryzího zlata.

Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

Korálů pak a perel se nepřipomíná; nebo nabytí moudrosti dražší jest nad klénoty.

Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.

Není jí rovný v ceně smaragd z Mouřenínské země, aniž za čisté zlato může ceněna býti.

A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?

Odkudž tedy moudrost přichází? A kde jest místo rozumnosti?

Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.

Poněvadž skryta jest před očima všelikého živého, i před nebeským ptactvem ukryta jest.

A pokol és halál azt mondják: *Csak* hírét hallottuk füleinkkel!

Zahynutí i smrt praví: Ušima svýma slyšely jsme pověst o ní.

Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.

Sám Bůh rozumí cestě její, a on ví místo její.

Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.

Nebo on končiny země spatřuje, a všecko, což jest pod nebem, vidí,

Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

Tak že větru váhu dává, a vody v míru odvažuje.

Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:

On též vyměřuje dešti právo, i cestu blýskání hromů.

Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

Hned tehdáž viděl ji, a rozhlásil ji,připravil ji, a vystihl ji.

Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

Člověku pak řekl: Aj, bázeň Páně jest moudrost, a odstoupiti od zlého rozumnost.