Job 3

Après cela, Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Il prit la parole et dit:

És szóla Jób, és monda:

Périsse le jour où je suis né, Et la nuit qui dit: Un enfant mâle est conçu!

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Ce jour! qu'il se change en ténèbres, Que Dieu n'en ait point souci dans le ciel, Et que la lumière ne rayonne plus sur lui!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Que l'obscurité et l'ombre de la mort s'en emparent, Que des nuées établissent leur demeure au-dessus de lui, Et que de noirs phénomènes l'épouvantent!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Cette nuit! que les ténèbres en fassent leur proie, Qu'elle disparaisse de l'année, Qu'elle ne soit plus comptée parmi les mois!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Que cette nuit devienne stérile, Que l'allégresse en soit bannie!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Qu'elle soit maudite par ceux qui maudissent les jours, Par ceux qui savent exciter le léviathan!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Que les étoiles de son crépuscule s'obscurcissent, Qu'elle attende en vain la lumière, Et qu'elle ne voie point les paupières de l'aurore!

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Car elle n'a pas fermé le sein qui me conçut, Ni dérobé la souffrance à mes regards.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Pourquoi ne suis-je pas mort dans le ventre de ma mère? Pourquoi n'ai-je pas expiré au sortir de ses entrailles?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Pourquoi ai-je trouvé des genoux pour me recevoir, Et des mamelles pour m'allaiter?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Je serais couché maintenant, je serais tranquille, Je dormirais, je reposerais,

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Avec les rois et les grands de la terre, Qui se bâtirent des mausolées,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

Avec les princes qui avaient de l'or, Et qui remplirent d'argent leurs demeures.

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Ou je n'existerais pas, je serais comme un avorton caché, Comme des enfants qui n'ont pas vu la lumière.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Là ne s'agitent plus les méchants, Et là se reposent ceux qui sont fatigués et sans force;

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Les captifs sont tous en paix, Ils n'entendent pas la voix de l'oppresseur;

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Le petit et le grand sont là, Et l'esclave n'est plus soumis à son maître.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Pourquoi donne-t-il la lumière à celui qui souffre, Et la vie à ceux qui ont l'amertume dans l'âme,

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Qui espèrent en vain la mort, Et qui la convoitent plus qu'un trésor,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Qui seraient transportés de joie Et saisis d'allégresse, s'ils trouvaient le tombeau?

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

A l'homme qui ne sait où aller, Et que Dieu cerne de toutes parts?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

Mes soupirs sont ma nourriture, Et mes cris se répandent comme l'eau.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Ce que je crains, c'est ce qui m'arrive; Ce que je redoute, c'est ce qui m'atteint.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Je n'ai ni tranquillité, ni paix, ni repos, Et le trouble s'est emparé de moi.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.