Psalms 44

(Til sangmesteren. Af Koras sønner. En maskil.) Gud, vi har hørt det med egne ører, vore Fædre har fortalt os derom; du øved en Dåd i deres Dage, i Fortids Dage med din Hånd;

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Folk drev du bort, men plantede hine, Folkeslag knuste du, men dem lod du brede sig;

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

thi de fik ej Landet i Eje med Sværdet, det var ej deres Arm, der gav dem Sejr, men det var din højre, din Arm og dit Ansigts Lys, thi du havde dem kær.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Du, du er min Konge, min Gud, som sender Jakob Sejr.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Ved dig nedstøder vi Fjenden, Modstanderne træder vi ned i dit Navn;

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

thi ej på min Bue stoler jeg, mit Sværd kan ikke give mig Sejr;

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

men du gav os Sejr over Fjenden, du lod vore Avindsmænd blive til Skamme.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Vi roser os altid af Gud, dit Navn vil vi love for evigt. - Sela.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Dog har du forstødt os, gjort os til Spot, du drager ej med vore Hære;

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

du lader os vige for Fjenden, vore Avindsmænd tager sig Bytte;

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

du har givet os hen som Slagtekvæg, og strøet os ud mellem Folkene,

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

dit Folk har du solgt til Spotpris, vandt ikke Rigdom ved Salget.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Til Hån for Naboer gør du os, til Spot og Spe for Grander,

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

du gør os til Mundheld blandt Folkene, lader Folkeslagene ryste på Hovedet ad os.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Min Skændsel er mig altid i Tanke, og Skam bedækker mit Åsyn

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

for spottende, hånende Tale, for Fjendens og den hævngerriges Blikke.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Alt det kom over os, skønt vi glemte dig ikke, sveg ikke heller din Pagt!

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Vort Hjerte veg ikke fra dig, vore Skridt forlod ej din Vej.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Dog knuste du os, hvor Sjakalerne bor, og indhylled os i Mørke.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Havde vi glemt vor Guds Navn, bredt Hænderne ud mod en fremmed Gud,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

vilde Gud ej opspore det? Han kender jo Hjerternes Løn dom

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

nej, for din Skyld dræbes vi Dagen lang og regnes som Slagtekvæg!

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Vågn op, hvi sover du, Herre? Bliv vågen, forstød ej for stedse!

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Hvorfor vil du skjule dit Åsyn, glemme vor Nød og Trængsel?

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Thi vor Sjæl ligger bøjet i Støvet, vort Legeme klæber ved Jorden.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Stå op og kom os til Hjælp, forløs os for din Miskundheds Skyld!

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *