Psalms 22

(Til sangmesteren. Efter "morgenrødens hind". En salme af David.) Min Gud, min Gud, hvorfor har du forladt mig? Mit Skrig til Trods er Frelsen mig fjern.

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Min Gud, jeg råber om Dagen, du svarer ikke, om Natten, men finder ej Hvile.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Og dog er du den hellige, som troner på Israels Lovsange.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

På dig forlod vore Fædre sig, forlod sig, og du friede dem;

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

de råbte til dig og frelstes, forlod sig på dig og blev ikke til Skamme.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

Men jeg er en Orm og ikke en Mand, til Spot for Mennesker, Folk til Spe;

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

alle, der ser mig, håner mig, vrænger Mund og ryster på Hovedet:

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

"Han har væltet sin Sag på HERREN; han fri ham og frelse ham, han har jo Velbehag i ham."

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Ja, du drog mig af Moders Liv, lod mig hvile trygt ved min Moders Bryst;

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

på dig blev jeg kastet fra Moders Skød, fra Moders Liv var du min Gud.

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin.

Vær mig ikke fjern, thi Trængslen er nær, og ingen er der, som hjælper!

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Stærke Tyre står omkring mig, Basans vældige omringer mig,

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

spiler Gabet op imod mig som rovgridske, brølende Løver.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Jeg er som Vand, der er udgydt, alle mine Knogler skilles, mit Hjerte er blevet som Voks, det smelter i Livet på mig;

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

min Gane er tør som et Potteskår til Gummerne klæber min Tunge, du lægger mig ned i Dødens Støv.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Thi Hunde står omkring mig, onde i Flok omringer mig, de har gennemboret mine Hænder og Fødder,

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

jeg kan tælle alle mine Ben; med Skadefryd ser de på mig.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Mine Klæder deler de mellem sig, om Kjortelen kaster de Lod.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám.

Men du, o HERRE, vær ikke fjern, min Redning, il mig til Hjælp!

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Udfri min Sjæl fra Sværdet, min eneste af Hundes Vold!

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Frels mig fra Løvens Gab, fra Vildoksens Horn! Du har bønhørt mig.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Dit Navn vil jeg kundgøre for mine Brødre, prise dig midt i Forsamlingen:

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

"I, som frygter HERREN, pris ham, ær ham; al Jakobs Æt, bæv for ham, al Israels Æt!

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Thi han foragtede ikke, forsmåede ikke den armes Råb, skjulte ikke sit Åsyn for ham, men hørte, da han råbte til ham!"

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Jeg vil synge din Pris i en stor Forsamling, indfri mine Løfter iblandt de fromme;

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

de ydmyge skal spise og mættes; hvo HERREN søger, skal prise ham; deres Hjerte leve for evigt!

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

Den vide Jord skal mærke sig det og omvende sig til HERREN, og alle Folkenes Slægter skal tilbede for hans Åsyn;

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

thi HERRENs er Riget, han er Folkenes Hersker.

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

De skal tilbede ham alene, alle Jordens mægtige; de skal bøje sig for hans Åsyn, alle, der nedsteg i Støvet og ikke holdt deres Sjæl i Live.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Ham skal Efterkommeme tjene; om HERREN skal tales til Slægten, der kommer;

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

de skal forkynde et Folk, der fødes, hans Retfærd. Thi han greb ind.

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *