Psalms 102

(Bøn af en elendig, når hans Kraft svigter, og han udøser sin Klage for HERREN.) HERRE, lyt til min bøn, lad mit råb komme til dig,

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

skjul dog ikke dit Åsyn for mig; den Dag jeg stedes i Nød, bøj da dit Øre til mig; når jeg kalder, så skynd dig og svar mig!

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Thi mine Dage svinder som Røg, mine Ledemod brænder som Ild;

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

mit Hjerte er svedet og - visnet som Græs, thi jeg glemmer at spise mit Brød.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Under min Stønnen klæber mine Ben til Huden;

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

jeg ligner Ørkenens Pelikan, er blevet som Uglen på øde Steder;

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

om Natten ligger jeg vågen og jamrer så ensom som Fugl på Taget;

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

mine Fjender håner mig hele Dagen; de der spotter mig, sværger ved mig.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Thi Støv er mit daglige Brød, jeg blander min Drik med Tårer

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

over din Harme og Vrede, fordi du tog mig og slængte mig bort;

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

mine Dage hælder som Skyggen, som Græsset visner jeg hen.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Men du troner evindelig, HERRE, du ihukommes fra Slægt til Slægt;

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

du vil rejse dig og forbarme dig over Zion, når Nådens Tid, når Timen er inde;

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

thi dine Tjenere elsker dets Sten og ynkes over dets Grushobe.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Og HERRENs Navn skal Folkene frygte, din Herlighed alle Jordens Konger;

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

thi HERREN opbygger Zion, han lader sig se i sin Herlighed;

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

han vender sig til de hjælpeløses Bøn, lader ej deres Bøn uænset.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

For Efterslægten skal det optegnes, af Folk, der skal fødes, skal prise HERREN;

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

thi han ser ned fra sin hellige Højsal, HERREN skuer ned fra Himmel til Jord

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

for at høre de fangnes Stønnen og give de dødsdømte Frihed,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

at HERRENs Navn kan forkyndes i Zion, hans - Pris i Jerusalem,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

når Folkeslag og Riger til Hobe samles for at tjene HERREN.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Han lammed min Kraft på Vejen, forkorted mit Liv.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Jeg siger: Min Gud, tag mig ikke bort i Dagenes Hælvt! Dine År er fra Slægt til Slægt.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Du grundfæsted fordum Jorden, Himlene er dine Hænders Værk;

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

de falder, men du består, alle slides de op som en Klædning;

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

som Klæder skifter du dem; de skiftes, men du er den samme, og dine År får aldrig Ende!

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Dine Tjeneres Børn fæster Bo, deres Sæd skal bestå for dit Åsyn.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *