Proverbs 1

Ordsprog af Salomo, Davids Søn, Israels Konge.

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

Af dem skal man lære Visdom forstandig Tale,

Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

tage mod Tugt, som gør klog, mod Retfærdighed, Ret og Retsind;

Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

de skal give tankeløse Klogskab, ungdommen Kundskab og Kløgt;

Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

den vise høre og øge sin Viden, den forstandige vinde sig Levekunst;

Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

de skal lære at tyde Ordsprog og Billeder, de vises Ord og Gåder.

Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

HERRENs Frygt er Kundskabs begyndelse, Dårer ringeagter Visdom og Tugt.

Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

Hør, min Søn, på din Faders Tugt, opgiv ikke din Moders Belæring.

Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

thi begge er en yndig Krans til dit Hoved og Kæder til din Hals.

Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

Min Søn, sig nej, når Syndere lokker!

Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

Siger de: "Kom med, lad os lure på den fromme, lægge Baghold for sagesløs, skyldfri Mand!

Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

Som Dødsriget sluger vi dem levende, med Hud og Hår, som for de i Graven.

Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

Vi vinder os Gods og Guld, vi fylder vore Huse med Rov.

Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

Gør fælles Sag med os; vi har alle fælles Pung!"

Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

- min Søn, gå da ikke med dem, hold din Fod fra deres Sti;

Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

thi deres Fødder løber efter ondt, de haster for at udgyde Blod.

Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

Thi det er unyttigt at udspænde Garnet for alle Fugles Øjne;

Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

de lurer på eget Blod, lægger Baghold for eget Liv.

Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

Så går det enhver, der attrår Rov, det tager sin Herres Liv.

Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

Visdommen råber på Gaden, på Torvene løfter den Røsten;

A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

oppe på Murene kalder den, tager til Orde i Byen ved Portindgangene:

Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

Hvor længe vil I tankeløse elske Tankeløshed, Spotterne finde deres Glæde i Spot og Dårerne hade kundskab?

Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

Vend eder til min Revselse! Se, jeg lader min Ånd udvælde for eder, jeg kundgør eder mine Ord:

Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

Fordi jeg råbte og I stod imod, jeg vinked og ingen ænsed det,

Mivelhogy hívtalak *titeket,* és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

men I lod hånt om alt mit Råd og tog ikke min Revselse til jer,

És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

derfor ler jeg ved eders Ulykke, spotter, når det, I frygter, kommer,

Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

når det, I frygter, kommer som Uvejr, når eders Ulykke kommer som Storm, når Trængsel og Nød kommer over jer.

Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

Da svarer jeg ej, når de kalder, de søger mig uden at finde,

Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

fordi de hadede Kundskab og ikke valgte HERRENs Frygt;

Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

mit Råd tog de ikke til sig, men lod hånt om al min Revselse.

Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

Frugt af deres Færd skal de nyde og mættes med egne Råd;

Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

thi tankeløses Egensind bliver deres Død, Tåbers Sorgløshed bliver deres Undergang;

Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

men den, der adlyder mig, bor trygt, sikret mod Ulykkens Rædsel.

A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.