1. Home
  2. Read
  3. HunKar
  4. Ps.102

Psalms 102

102:1
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
102:2
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
102:3
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
102:4
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
102:5
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
102:6
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
102:7
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
102:8
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
102:9
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
102:10
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
102:11
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
102:12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
102:13
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*
102:14
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
102:15
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
102:16
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
102:17
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
102:18
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
102:19
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
102:20
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
102:21
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.
102:22
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
102:23
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
102:24
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
102:25
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*
102:26
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
102:27
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
102:28
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *

© bibleglot.com