Job 17

spiritus meus adtenuabitur dies mei breviabuntur et solum mihi superest sepulchrum

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

non peccavi et in amaritudinibus moratur oculus meus

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

libera me et pone iuxta te et cuiusvis manus pugnet contra me

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

cor eorum longe fecisti a disciplina et propterea non exaltabuntur

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

praedam pollicetur sociis et oculi filiorum eius deficient

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

posuit me quasi in proverbium vulgi et exemplum sum coram eis

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

caligavit ab indignatione oculus meus et membra mea quasi in nihili redacta sunt

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

stupebunt iusti super hoc et innocens contra hypocritam suscitabitur

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

et tenebit iustus viam suam et mundis manibus addet fortitudinem

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

igitur vos omnes convertimini et venite et non inveniam in vobis ullum sapientem

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

dies mei transierunt cogitationes meae dissipatae sunt torquentes cor meum

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

noctem verterunt in diem et rursum post tenebras spero lucem

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

si sustinuero infernus domus mea est in tenebris stravi lectulum meum

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

putredini dixi pater meus es mater mea et soror mea vermibus

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

ubi est ergo nunc praestolatio mea et patientiam meam quis considerat

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

in profundissimum infernum descendent omnia mea putasne saltim ibi erit requies mihi