Job 16

respondens autem Iob dixit

Felele pedig Jób, és monda:

audivi frequenter talia consolatores onerosi omnes vos estis

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

numquid habebunt finem verba ventosa aut aliquid tibi molestum est si loquaris

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

poteram et ego similia vestri loqui atque utinam esset anima vestra pro anima mea

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

consolarer et ego vos sermonibus et moverem caput meum super vos roborarem vos ore meo et moverem labia quasi parcens vobis

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

sed quid agam si locutus fuero non quiescet dolor meus et si tacuero non recedet a me

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

nunc autem oppressit me dolor meus et in nihili redacti sunt omnes artus mei

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

rugae meae testimonium dicunt contra me et suscitatur falsiloquus adversus faciem meam contradicens mihi

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

collegit furorem suum in me et comminans mihi infremuit contra me dentibus suis hostis meus terribilibus oculis me intuitus est

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

aperuerunt super me ora sua exprobrantes percusserunt maxillam meam satiati sunt poenis meis

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

conclusit me Deus apud iniquum et manibus impiorum me tradidit

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

ego ille quondam opulentus repente contritus sum tenuit cervicem meam confregit me et posuit sibi quasi in signum

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

circumdedit me lanceis suis convulneravit lumbos meos non pepercit et effudit in terra viscera mea

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

concidit me vulnere super vulnus inruit in me quasi gigans

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

saccum consui super cutem meam et operui cinere cornu meum

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

facies mea intumuit a fletu et palpebrae meae caligaverunt

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

haec passus sum absque iniquitate manus meae cum haberem mundas ad Deum preces

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

terra ne operias sanguinem meum neque inveniat locum in te latendi clamor meus

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

ecce enim in caelo testis meus et conscius meus in excelsis

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

verbosi mei amici mei ad Deum stillat oculus meus

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

atque utinam sic iudicaretur vir cum Deo quomodo iudicatur filius hominis cum collega suo

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

ecce enim breves anni transeunt et semitam per quam non revertar ambulo

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *