Psalms 44

Ey Tanrı, kulaklarımızla duyduk, Atalarımız anlattı bize, Neler yaptığını onların gününde, eski günlerde.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Elinle ulusları kovdun, Ama atalarımıza yer verdin; Halkları kırdın, Ama atalarımızın yayılmasını sağladın.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Onlar ülkeyi kılıçla kazanmadılar, Kendi bilekleriyle zafere ulaşmadılar. Senin sağ elin, bileğin, yüzünün ışığı sayesinde oldu bu; Çünkü sen onları sevdin.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Ey Tanrı, kralım sensin, Buyruk ver de Yakup soyu kazansın!

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Senin sayende düşmanlarımızı püskürteceğiz, Senin adınla karşıtlarımızı ezeceğiz.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Çünkü ben yayıma güvenmem, Kılıcım da beni kurtarmaz;

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Ancak sensin bizi düşmanlarımızdan kurtaran, Bizden nefret edenleri utanca boğan.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Her gün Tanrı’yla övünür, Sonsuza dek adına şükran sunarız. Sela

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Ne var ki, reddettin bizi, aşağıladın, Artık ordularımızla savaşa çıkmıyorsun.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Düşman karşısında bizi gerilettin, Bizden tiksinenler bizi soydu.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Kasaplık koyuna çevirdin bizi, Ulusların arasına dağıttın.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Yok pahasına sattın halkını, Üstelik satıştan hiçbir şey kazanmadan.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Bizi komşularımızın yüzkarası, Çevremizdekilerin eğlencesi, alay konusu ettin.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Ulusların diline düşürdün bizi, Gülüyor halklar halimize.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Rezilliğim gün boyu karşımda, Utancımdan yerin dibine geçtim

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Hakaret ve sövgü duya duya, Öç almak isteyen düşman karşısında.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Bütün bunlar başımıza geldi, Yine de seni unutmadık, Antlaşmana ihanet etmedik,

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Döneklik etmedik, Adımlarımız senin yolundan sapmadı.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Oysa sen bizi ezdin, ülkemizi çakalların uğrağı ettin, Üstümüzü koyu karanlıkla örttün.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Eğer Tanrımız’ın adını unutsaydık, Yabancı bir ilaha ellerimizi açsaydık,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Tanrı bunu ortaya çıkarmaz mıydı? Çünkü O yürekteki gizleri bilir.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

[] Senin uğruna her gün öldürülüyoruz, Kasaplık koyun sayılıyoruz.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Uyan, ya Rab! Niçin uyuyorsun? Kalk! Sonsuza dek terk etme bizi!

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Niçin yüzünü gizliyorsun? Neden mazlum halimizi, üzerimizdeki baskıyı unutuyorsun?

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Çünkü yere serildik, Bedenimiz toprağa yapıştı.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Kalk, yardım et bize! Kurtar bizi sevgin uğruna!

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *