Psalms 102

Ya RAB, duamı işit, Yakarışım sana erişsin.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Sıkıntılı günümde yüzünü benden gizleme, Kulak ver sesime, Seslenince yanıt ver bana hemen.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Çünkü günlerim duman gibi yok oluyor, Kemiklerim ateş gibi yanıyor.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Yüreğim kırgın yemiş ot gibi kurudu, Ekmek yemeyi bile unuttum.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Bir deri bir kemiğe döndüm Acı acı inlemekten.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Issız yerlerdeki ishakkuşunu andırıyorum, Viranelerdeki kukumav gibiyim.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Gözüme uyku girmiyor, Damda yalnız kalmış bir kuş gibiyim.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Düşmanlarım bütün gün bana hakaret ediyor, Bana dil uzatanlar adımı lanet için kullanıyor.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Kızıp öfkelendiğin için Külü ekmek gibi yiyor, İçeceğime gözyaşı katıyorum. Beni kaldırıp bir yana attın.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Kızıp öfkelendiğin için Külü ekmek gibi yiyor, İçeceğime gözyaşı katıyorum. Beni kaldırıp bir yana attın.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Günlerim akşam uzayan gölge gibi yitmekte, Ot gibi sararmaktayım.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

[] Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Ünün kuşaklar boyu sürer.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Kalkıp Siyon’a sevecenlik göstereceksin, Çünkü onu kayırmanın zamanıdır, beklenen zaman geldi.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Kulların onun taşlarından hoşlanır, Tozunu bile severler.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Uluslar RAB’bin adından, Yeryüzü kralları görkeminden korkacak.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Çünkü RAB Siyon’u yeniden kuracak, Görkem içinde görünecek.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Yoksulların duasına kulak verecek, Yalvarışlarını asla hor görmeyecek.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Bunlar gelecek kuşak için yazılsın, Öyle ki, henüz doğmamış insanlar RAB’be övgüler sunsun.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

RAB yücelerdeki kutsal katından aşağı baktı, Göklerden yeryüzünü gözetledi,

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Tutsakların iniltisini duymak, Ölüm mahkûmlarını kurtarmak için.

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Böylece halklar ve krallıklar RAB’be tapınmak için toplanınca, O’nun adı Siyon’da, Övgüsü Yeruşalim’de duyurulacak.

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Böylece halklar ve krallıklar RAB’be tapınmak için toplanınca, O’nun adı Siyon’da, Övgüsü Yeruşalim’de duyurulacak.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

RAB gücümü kırdı yaşam yolunda, Ömrümü kısalttı.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

“Ey Tanrım, ömrümün ortasında canımı alma!” dedim. “Senin yılların kuşaklar boyu sürer!

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

[] “Çok önceden attın dünyanın temellerini, Gökler de senin ellerinin yapıtıdır.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Onlar yok olacak, ama sen kalıcısın. Hepsi bir giysi gibi eskiyecek. Onları bir kaftan gibi değiştireceksin, Geçip gidecekler.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Ama sen hep aynısın, Yılların tükenmeyecek.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Gözetiminde yaşayacak kullarının çocukları, Senin önünde duracak soyları.”

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *