Psalms 102

Dinggin mo ang dalangin ko, Oh Panginoon, at dumating nawa ang daing ko sa iyo.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Huwag mong ikubli ang mukha mo sa akin sa kaarawan ng aking kahirapan: ikiling mo ang iyong pakinig sa akin; sa araw na ako'y tumawag, ay sagutin mo akong madali.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Sapagka't ang mga kaarawan ko'y nangapapawi na parang usok, at ang mga buto ko'y nangasusunog na parang panggatong.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Ang puso ko'y nasaktan na parang damo, at natuyo; sapagka't nalimutan kong kanin ang aking tinapay.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Dahil sa tinig ng aking daing ang mga buto ko'y nagsisidikit sa aking laman.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Ako'y parang pelikano sa ilang; ako'y naging parang kuwago sa kaparangan.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Ako'y umaabang, at ako'y naging parang maya na nagiisa sa bubungan.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Dinudusta ako ng aking mga kaaway buong araw; silang nangauulol laban sa akin ay nagsisisumpa sa akin.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Sapagka't kinain ko ang mga abo na parang tinapay, at hinaluan ko ang aking inumin ng iyak.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Dahil sa iyong galit at iyong poot: sapagka't ako'y iyong itinaas, at inihagis.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Ang aking mga kaarawan ay parang lilim na kumikiling; at ako'y natuyo na parang damo.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Nguni't ikaw, Oh Panginoon, ay mamamalagi magpakailan man; at ang alaala sa iyo ay sa lahat ng sali't saling lahi.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Ikaw ay babangon at maaawa sa Sion: sapagka't kapanahunan ng pagkaawa sa kaniya, Oo, ang takdang panahon ay dumating.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Sapagka't nililigaya ang iyong mga lingkod sa kaniyang mga bato, at nanghihinayang sa kaniyang alabok.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Sa gayo'y katatakutan ng mga bansa ang pangalan ng Panginoon. At ng lahat ng hari sa lupa ang iyong kaluwalhatian;

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Sapagka't itinayo ng Panginoon ang Sion, siya'y napakita sa kaniyang kaluwalhatian;

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Kaniyang dininig ang dalangin ng tapon, at hindi hinamak ang kanilang dalangin.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Ito'y isusulat na ukol sa lahing susunod: at ang bayang lalalangin ay pupuri sa Panginoon.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Sapagka't siya'y tumungo mula sa kaitaasan ng kaniyang santuario; tumingin ang Panginoon sa lupa mula sa langit;

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Upang dinggin ang buntong hininga ng bilanggo: upang kalagan yaong nangaitakdang patayin;

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Upang maipahayag ng mga tao ang pangalan ng Panginoon sa Sion, at ang kaniyang kapurihan sa Jerusalem;

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Nang ang mga bayan ay mapisan, at ang mga kaharian, upang maglingkod sa Panginoon.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Kaniyang pinahina ang aking kalakasan sa daan; kaniyang pinaikli ang mga kaarawan ko.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Aking sinabi, Oh Dios ko, huwag mo akong kunin sa kalagitnaan ng aking mga kaarawan; ang mga taon mo'y lampas sa mga sali't saling lahi.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Nang una ay inilagay mo ang patibayan ng lupa; at ang mga langit ay gawa ng iyong mga kamay.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Sila'y uuwi sa wala, nguni't ikaw ay mananatili: Oo, silang lahat ay maluluma na parang bihisan; parang isang kasuutan na iyong mga papalitan, at sila'y mga mapapalitan:

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Nguni't ikaw rin, at ang mga taon mo'y hindi magkakawakas.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Ang mga anak ng iyong mga lingkod ay mangamamalagi, at ang kanilang binhi ay matatatag sa harap mo.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *