Psalms 44

För sångmästaren; av Koras söner; en sång.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

 Gud, med våra öron hava vi hört,      våra fäder hava förtäljt därom för oss:  om den gärning du gjorde i deras dagar,  i forntidens dagar.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

 Det var du som med din hand  utrotade hedningarna, men planterade dem;  du fördärvade andra folk, men dem lät du utbreda sig.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

 Ty icke med sitt svärd intogo de landet,  och deras egen arm gav dem icke seger,  utan din högra hand och din arm  och ditt ansiktes ljus, ty du hade behag till dem.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

 Du, densamme, är min konung, o Gud;  så tillsäg nu Jakob seger.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

 Med din hjälp kunna vi stöta ned våra ovänner  och i ditt namn förtrampa våra motståndare.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

 Ty icke på min båge förlitar jag mig,  och mitt svärd kan icke giva mig seger;

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

 nej, du giver oss seger över våra ovänner,  och dem som hata oss låter du komma på skam.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

 Gud lova vi alltid,  och ditt namn prisa vi evinnerligen.  Sela.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

 Och dock har du nu förkastat oss och låtit oss varda till blygd,  och du drager icke ut med våra härar.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

 Du låter oss vika tillbaka för ovånnen,  och de som hata oss taga sig byte.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

 Du låter oss bliva uppätna såsom får,  och bland hedningarna han du förstrött oss.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

 Du säljer ditt folk för ett ringa pris,  stor är icke den vinst du har gjort därpå.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

 Du låter oss bliva till smälek för våra grannar,  till spott och hån för dem som bo omkring oss.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

 Du gör oss till ett ordspråk bland hedningarna,  du låter folken skaka huvudet åt oss.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

 Hela dagen är min smälek inför mig,  och blygsel höljer mitt ansikte,

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

 när jag hör smädarens och lastarens tal,  när jag ser fienden och den hämndgirige.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

 Allt detta har kommit över oss,  och vi hava dock icke förgätit dig,  ej heller svikit ditt förbund.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

 Våra hjärtan avföllo icke,  och våra steg veko ej av ifrån din väg,

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

 så att du därför har krossat oss i schakalers land  och övertäckt oss med dödsskugga.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

 Om vi hade förgätit vår Guds namn  och uträckt våra händer till en främmande gud,

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

 månne icke Gud skulle hava utrannsakat det,  han som känner hjärtats lönnligheter?

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

 Nej, för din skull varda vi dödade hela dagen  och bliva aktade såsom slaktfår.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

 Vakna upp; varför sover du, Herre?  Vakna, förkasta oss icke för alltid.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

 Varför döljer du ditt ansikte  och förgäter vårt lidande och trångmål?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

 Se, vår själ är nedböjd i stoftet,  vår kropp ligger nedtryckt till jorden. [ (Psalms 44:27)  Stå upp till vår hjälp,  och förlossa oss för din nåds skull. ]

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *