Job 3

Derefter oplot Job sin munn og forbannet den dag han blev født.

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Job tok til orde og sa:

És szóla Jób, és monda:

Til grunne gå den dag da jeg blev født, og den natt som sa: Et guttebarn er undfanget!

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Måtte den dag bli til mørke! Måtte Gud i det høie ikke spørre efter den, og intet lys stråle over den!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Gid mørke og dødsskygge må kreve den tilbake, gid skyer må leire sig over den, gid alt som gjør en dag mørk, må skremme den!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Den natt - måtte mulm ta den! Den glede sig ikke blandt årets dager, den komme ikke med i måneders tall!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Ja, ufruktbar bli den natt! Aldri lyde det jubel i den!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Måtte de som forbanner dager, ønske ondt over den, de som er kyndige i å mane frem Leviatan!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Gid dens demrings stjerner må bli mørke! La den vente på lys, uten at det kommer! Måtte den aldri skue morgenrødens øielokk -

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

fordi den ikke stengte døren til min mors liv og skjulte møie for mine øine.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Hvorfor døde jeg ikke i mors liv? Hvorfor utåndet jeg ikke straks i fødselsstunden?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Hvorfor tok knær imot mig, og hvorfor bryster som jeg kunde die?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

For da kunde jeg nu ligge og hvile; jeg kunde sove og hadde da ro -

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

sammen med konger og jordens styrere, som bygget sig ruiner,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

eller med fyrster som eide gull, som fylte sine hus med sølv;

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

eller jeg var nu ikke til, likesom et nedgravd, ufullbåret foster, lik barn som aldri så lyset.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Der har de ugudelige holdt op å rase, og der hviler de trette.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Der har alle fanger ro, de hører ikke driverens røst.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Liten og stor er der like, og trælen er fri for sin herre.

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Hvorfor gir han den lidende lys, og liv til dem som bærer sorg i sitt hjerte,

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

dem som venter på døden uten at den kommer, og som leter efter den ivrigere enn efter skjulte skatter,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

dem som gleder sig like til jubel, som fryder sig når de finner en grav -

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

til den mann hvis vei er skjult for ham, og som Gud har stengt for på alle kanter?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

For mine sukk er blitt mitt daglige brød, og mine klager strømmer som vannet.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

For alt det fryktelige jeg reddes for, det rammer mig, og det jeg gruer for, det kommer over mig.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Jeg har ikke fred, ikke ro, ikke hvile - det kommer alltid ny uro.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.