Psalms 102

Hear my prayer, O LORD, and let my cry come unto thee.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Hide not thy face from me in the day when I am in trouble; incline thine ear unto me: in the day when I call answer me speedily.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as an hearth.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

My heart is smitten, and withered like grass; so that I forget to eat my bread.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

By reason of the voice of my groaning my bones cleave to my skin.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

I am like a pelican of the wilderness: I am like an owl of the desert.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

I watch, and am as a sparrow alone upon the house top.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Mine enemies reproach me all the day; and they that are mad against me are sworn against me.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Because of thine indignation and thy wrath: for thou hast lifted me up, and cast me down.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

My days are like a shadow that declineth; and I am withered like grass.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

But thou, O LORD, shalt endure for ever; and thy remembrance unto all generations.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Thou shalt arise, and have mercy upon Zion: for the time to favour her, yea, the set time, is come.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

For thy servants take pleasure in her stones, and favour the dust thereof.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

So the heathen shall fear the name of the LORD, and all the kings of the earth thy glory.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

When the LORD shall build up Zion, he shall appear in his glory.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

He will regard the prayer of the destitute, and not despise their prayer.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

This shall be written for the generation to come: and the people which shall be created shall praise the LORD.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

For he hath looked down from the height of his sanctuary; from heaven did the LORD behold the earth;

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

To hear the groaning of the prisoner; to loose those that are appointed to death;

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

To declare the name of the LORD in Zion, and his praise in Jerusalem;

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

When the people are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

He weakened my strength in the way; he shortened my days.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

I said, O my God, take me not away in the midst of my days: thy years are throughout all generations.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Of old hast thou laid the foundation of the earth: and the heavens are the work of thy hands.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

They shall perish, but thou shalt endure: yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed:

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

But thou art the same, and thy years shall have no end.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

The children of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *