Luke 20

And it came to pass, that on one of those days, as he taught the people in the temple, and preached the gospel, the chief priests and the scribes came upon him with the elders,

És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

And spake unto him, saying, Tell us, by what authority doest thou these things? or who is he that gave thee this authority?

És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

And he answered and said unto them, I will also ask you one thing; and answer me:

Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

The baptism of John, was it from heaven, or of men?

A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

And they reasoned with themselves, saying, If we shall say, From heaven; he will say, Why then believed ye him not?

Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha *ezt* mondjuk: Mennyből; *azt* fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

But and if we say, Of men; all the people will stone us: for they be persuaded that John was a prophet.

Ha pedig *ezt* mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.

And they answered, that they could not tell whence it was.

Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét *vala.*

And Jesus said unto them, Neither tell I you by what authority I do these things.

És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

Then began he to speak to the people this parable; A certain man planted a vineyard, and let it forth to husbandmen, and went into a far country for a long time.

És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

And at the season he sent a servant to the husbandmen, that they should give him of the fruit of the vineyard: but the husbandmen beat him, and sent him away empty.

És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

And again he sent another servant: and they beat him also, and entreated him shamefully, and sent him away empty.

És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

And again he sent a third: and they wounded him also, and cast him out.

És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

Then said the lord of the vineyard, What shall I do? I will send my beloved son: it may be they will reverence him when they see him.

Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

But when the husbandmen saw him, they reasoned among themselves, saying, This is the heir: come, let us kill him, that the inheritance may be ours.

De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

So they cast him out of the vineyard, and killed him. What therefore shall the lord of the vineyard do unto them?

És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

He shall come and destroy these husbandmen, and shall give the vineyard to others. And when they heard it, they said, God forbid.

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen *az!*

And he beheld them, and said, What is this then that is written, The stone which the builders rejected, the same is become the head of the corner?

Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

Whosoever shall fall upon that stone shall be broken; but on whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.

Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

And the chief priests and the scribes the same hour sought to lay hands on him; and they feared the people: for they perceived that he had spoken this parable against them.

És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

And they watched him, and sent forth spies, which should feign themselves just men, that they might take hold of his words, that so they might deliver him unto the power and authority of the governor.

Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

And they asked him, saying, Master, we know that thou sayest and teachest rightly, neither acceptest thou the person of any, but teachest the way of God truly:

Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

Is it lawful for us to give tribute unto Cæsar, or no?

Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

But he perceived their craftiness, and said unto them, Why tempt ye me?

Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

Shew me a penny. Whose image and superscription hath it? They answered and said, Cæsar's.

Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

And he said unto them, Render therefore unto Cæsar the things which be Cæsar's, and unto God the things which be God's.

Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

And they could not take hold of his words before the people: and they marvelled at his answer, and held their peace.

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

Then came to him certain of the Sadducees, which deny that there is any resurrection; and they asked him,

Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

Saying, Master, Moses wrote unto us, If any man's brother die, having a wife, and he die without children, that his brother should take his wife, and raise up seed unto his brother.

Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye *annak* feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.

There were therefore seven brethren: and the first took a wife, and died without children.

Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

And the second took her to wife, and he died childless.

A másik vevé el azért annak feleségét, és az *is* magzatok nélkül halt meg;

And the third took her; and in like manner the seven also: and they left no children, and died.

Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

Last of all the woman died also.

Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

Therefore in the resurrection whose wife of them is she? for seven had her to wife.

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

And Jesus answering said unto them, The children of this world marry, and are given in marriage:

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

But they which shall be accounted worthy to obtain that world, and the resurrection from the dead, neither marry, nor are given in marriage:

De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

Neither can they die any more: for they are equal unto the angels; and are the children of God, being the children of the resurrection.

Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

Now that the dead are raised, even Moses shewed at the bush, when he calleth the Lord the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.

Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

For he is not a God of the dead, but of the living: for all live unto him.

Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek *Istene:* mert mindenek élnek ő néki.

Then certain of the scribes answering said, Master, thou hast well said.

Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

And after that they durst not ask him any question at all.

És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

And he said unto them, How say they that Christ is David's son?

Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

And David himself saith in the book of Psalms, The LORD said unto my Lord, Sit thou on my right hand,

Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,

Till I make thine enemies thy footstool.

Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

David therefore calleth him Lord, how is he then his son?

Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

Then in the audience of all the people he said unto his disciples,

És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:

Beware of the scribes, which desire to walk in long robes, and love greetings in the markets, and the highest seats in the synagogues, and the chief rooms at feasts;

Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

Which devour widows' houses, and for a shew make long prayers: the same shall receive greater damnation.

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.