Psalms 44

Al capo de’ musici. Dei figliuoli di Core. Cantico. O Dio, noi abbiamo udito coi nostri orecchi, i nostri padri ci hanno raccontato l’opera che compisti ai loro giorni, ai giorni antichi.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Tu con la tua mano scacciasti le nazioni e stabilisti i nostri padri; distruggesti dei popoli per estender loro.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Poiché essi non conquistarono il paese con la loro spada, né fu il loro braccio che li salvò, ma la tua destra, il tuo braccio, la luce del tuo volto, perché li gradivi.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Tu sei il mio re, o Dio, ordina la salvezza di Giacobbe!

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Con te noi abbatteremo i nostri nemici, nel tuo nome calpesteremo quelli che si levan contro a noi.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Poiché non è nel mio arco che io confido, e non è la mia spada che mi salverà;

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

ma sei tu che ci salvi dai nostri nemici e rendi confusi quelli che ci odiano.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

In Dio noi ci glorieremo, ogni giorno e celebreremo il tuo nome in perpetuo. Sela.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Ma ora ci hai reietti e coperti d’onta, e non esci più coi nostri eserciti.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Tu ci fai voltar le spalle davanti al nemico, e quelli che ci odiano ci depredano.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Ci hai dati via come pecore da mangiare, e ci hai dispersi fra le nazioni.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Tu vendi il tuo popolo per un nulla, e non ti sei tenuto alto nel fissarne il prezzo.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Tu ci fai oggetto d’obbrobrio per i nostri vicini, di beffe e di scherno per quelli che ci stan d’intorno.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Tu ci rendi la favola delle nazioni, e i popoli scuotono il capo, quando si tratta di noi.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Tuttodì l’onta mia mi sta dinanzi, e la vergogna mi cuopre la faccia

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

all’udire chi mi vitupera e m’oltraggia, al vedere il nemico ed il vendicativo.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Tutto questo ci è avvenuto. Eppure non t’abbiam dimenticato e non siamo stati infedeli al tuo patto.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Il nostro cuore non si è rivolto indietro, e i nostri passi non si sono sviati dal tuo sentiero,

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

perché tu ci avessi a fiaccare cacciandoci in dimore di sciacalli, perché tu avessi a stender su noi l’ombra della morte.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Se avessimo dimenticato il nome del nostro Dio, e avessimo teso le mani verso un dio straniero,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Dio non l’avrebbe egli scoperto? Poich’egli conosce i segreti del cuore.

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Anzi è per cagion tua che siamo ogni dì messi a morte, e reputati come pecore da macello.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Risvegliati! Perché dormi, o Signore? Destati, non rigettarci in perpetuo!

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Perché nascondi la tua faccia e dimentichi la nostra afflizione e la nostra oppressione?

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Poiché l’anima nostra è abbattuta nella polvere; il nostro corpo aderisce alla terra.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Lèvati in nostro aiuto, e liberaci, per amor della tua benignità.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *