Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

post haec aperuit Iob os suum et maledixit diei suo

És szóla Jób, és monda:

et locutus est

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

pereat dies in qua natus sum et nox in qua dictum est conceptus est homo

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

dies ille vertatur in tenebras non requirat eum Deus desuper et non inlustret lumine

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

obscurent eum tenebrae et umbra mortis occupet eum caligo et involvatur amaritudine

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

noctem illam tenebrosus turbo possideat non conputetur in diebus anni nec numeretur in mensibus

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

sit nox illa solitaria nec laude digna

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

maledicant ei qui maledicunt diei qui parati sunt suscitare Leviathan

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

obtenebrentur stellae caligine eius expectet lucem et non videat nec ortum surgentis aurorae

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

quia non conclusit ostia ventris qui portavit me nec abstulit mala ab oculis meis

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

quare non in vulva mortuus sum egressus ex utero non statim perii

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

quare exceptus genibus cur lactatus uberibus

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

nunc enim dormiens silerem et somno meo requiescerem

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

cum regibus et consulibus terrae qui aedificant sibi solitudines

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

aut cum principibus qui possident aurum et replent domos suas argento

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

aut sicut abortivum absconditum non subsisterem vel qui concepti non viderunt lucem

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

ibi impii cessaverunt a tumultu et ibi requieverunt fessi robore

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

et quondam vincti pariter sine molestia non audierunt vocem exactoris

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

parvus et magnus ibi sunt et servus liber a domino suo

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

quare data est misero lux et vita his qui in amaritudine animae sunt

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

qui expectant mortem et non venit quasi effodientes thesaurum

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

gaudentque vehementer cum invenerint sepulchrum

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

viro cuius abscondita est via et circumdedit eum Deus tenebris

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

antequam comedam suspiro et quasi inundantes aquae sic rugitus meus

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

quia timor quem timebam evenit mihi et quod verebar accidit

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

nonne dissimulavi nonne silui nonne quievi et venit super me indignatio