Job 6

Jób pedig felele, és monda:
Eyüp şöyle yanıtladı:
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“Keşke üzüntüm tartılabilse, Acım teraziye konabilseydi!
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Denizlerin kumundan ağır gelirdi, Bu yüzden abuk sabuk konuştum.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Çünkü Her Şeye Gücü Yeten’in okları içimde, Ruhum onların zehirini içiyor, Tanrı’nın dehşetleri karşıma dizildi.
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Otu olan yaban eşeği anırır mı, Yemi olan öküz böğürür mü?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Tatsız bir şey tuzsuz yenir mi, Yumurta akında tat bulunur mu?
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Böyle yiyeceklere dokunmak istemiyorum, Beni hasta ediyorlar.
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
“Keşke dileğim yerine gelse, Tanrı özlediğimi bana verse!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Kerem edip beni ezse, Elini çabuk tutup yaşam bağımı kesse!
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Yine avunur, Amansız derdime karşın sevinirdim, Çünkü Kutsal Olan’ın sözlerini yadsımadım.
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Gücüm nedir ki, bekleyeyim? Sonum nedir ki, sabredeyim?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Taş kadar güçlü müyüm, Etim tunçtan mı?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Çaresiz kalınca Kendimi kurtaracak gücüm mü olur?
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
“Kederli insana dost sevgisi gerekir, Her Şeye Gücü Yeten’den korkmaktan vazgeçse bile.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Kardeşlerim kuru bir dere gibi beni aldattı; Hani gürül gürül akan dereler vardır,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;
Eriyen buzlarla taşan, Kar sularıyla beslenen,
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Ama kurak mevsimde akmayan, Sıcakta yataklarında tükenen dereler... İşte öyle aldattılar beni.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.
O dereler için kervanlar yolundan sapar, Çöle çıkıp yok olurlar. Tema’nın kervanları su arar, Saba’dan gelen yolcular umutla bakar.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
O dereler için kervanlar yolundan sapar, Çöle çıkıp yok olurlar. Tema’nın kervanları su arar, Saba’dan gelen yolcular umutla bakar.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Ama oraya varınca umut bağladıkları için utanır, Hayal kırıklığına uğrarlar.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Artık siz de bir hiç oldunuz, Dehşete kapılıp korkuyorsunuz.
Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
‘Benim için bir şey verin’ Ya da, ‘Rüşvet verip Beni düşmanın elinden kurtarın, Acımasızların elinden alın’ dedim mi?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
‘Benim için bir şey verin’ Ya da, ‘Rüşvet verip Beni düşmanın elinden kurtarın, Acımasızların elinden alın’ dedim mi?
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
“Bana öğretin, susayım, Yanlışımı gösterin.
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Doğru söz acıdır! Ama tartışmalarınız neyi kanıtlıyor?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Sözlerimi düzeltmek mi istiyorsunuz? Çaresizin sözlerini boş laf mı sayıyorsunuz?
Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!
Öksüzün üzerine kura çeker, Arkadaşınızın üzerine pazarlık ederdiniz.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
“Şimdi lütfedip bana bakın, Yüzünüze karşı yalan söyleyecek değilim ya.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Bırakın artık, haksızlık etmeyin, Bir daha düşünün, davamda haklıyım.
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Ağzımdan haksız bir söz çıkıyor mu, Damağım kötü niyeti ayırt edemiyor mu?