Job 5

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

“Haydi çağır, seni yanıtlayan çıkacak mı? Meleklerin hangisine yöneleceksin?

Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

Aptalı üzüntü öldürür, Budalayı kıskançlık bitirir.

Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

Ben aptalın kök saldığını görünce, Hemen yurduna lanet ettim.

Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

Çocukları güvenlikten uzak, Mahkeme kapısında ezilir, Savunan çıkmaz.

A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

Ürününü açlar yer, Dikenler arasındakini bile toplarlar; Mallarını susamışlar yutmak ister.

Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

Çünkü dert topraktan çıkmaz, Sıkıntı yerden bitmez.

Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

Havaya uçuşan kıvılcımlar gibi Sıkıntı çekmek için doğar insan.

Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

“Oysa ben Tanrı’ya yönelir, Davamı O’na bırakırdım.

A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

Anlayamadığımız büyük işler, Sayısız şaşılası işler yapan O’dur.

A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.

Yeryüzüne yağmur yağdırır, Tarlalara sular gönderir.

Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

Düşkünleri yükseltir, Yaslıları esenliğe çıkarır.

A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

Kurnazların oyununu bozar, Düzenlerini gerçekleştiremesinler diye.

A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

[] Bilgeleri kurnazlıklarında yakalar, Düzenbazların oyunu son bulur.

Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

Gündüz karanlığa toslar, Öğlen, geceymiş gibi el yordamıyla ararlar.

A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;

Yoksulu onların kılıç gibi ağzından Ve güçlünün elinden O kurtarır.

Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.

Yoksul umutlanır, Haksızlık ağzını kapar.

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

[] “İşte, ne mutlu Tanrı’nın eğittiği insana! Bu yüzden Her Şeye Gücü Yeten’in yola getirişini küçümseme.

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

Çünkü O hem yaralar hem sarar, O incitir, ama elleri sağaltır.

Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

Altı kez sıkıntıya düşsen seni kurtarır, Yedinci kez de sana zarar vermez.

Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

Kıtlıkta ölümden, Savaşta kılıçtan seni O koruyacak.

A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

Kamçılayan dillerden uzak kalacak, Yıkım gelince korkmayacaksın.

A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

Yıkıma, açlığa gülüp geçecek, Yabanıl hayvanlardan ürkmeyeceksin.

Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

Çünkü tarladaki taşlarla anlaşacaksın, Yabanıl hayvanlar seninle barışacak.

Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

Çadırının güvenlik içinde olduğunu bilecek, Yurdunu yoklayınca eksik bulmayacaksın.

Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.

Çocuklarının çoğalacağını bileceksin, Soyun ot gibi bitecek.

Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

Zamanında toplanan demetler gibi, Mezara dinç gireceksin.

Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

“İşte araştırdık, doğrudur, Onun için bunu dinle ve belle.”