Psalms 44

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Ki te tino kaiwhakatangi, ma nga tama a Koraha. He Makiri. E te Atua, kua rongo o matou taringa, kua korerotia ki a matou e o matou matua, nga mahi i mahia e koe i o ratou ra, i nga ra o mua.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Nau nga tauiwi i pana ki tou ringa, nau ratou i whakato: nau nga iwi i whiu, a whakamararatia ana ratou.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Ehara hoki i te mea, na ta ratou hoari i whiwhi ai ratou ki te whenua, ehara to ratou takakau i te mea i ora ai ratou: engari na tou matau, na tou takakau hoki, na te marama ano o tou mata, he pai hoki nou ki a ratou.

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

E te Atua, ko koe toku Kingi: whakahaua he whakaora mo Hakapa.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Mau ka turaki ai matou i o matou hoariri; ma tou ingoa ka takahia ai e matou te hunga e whakatika ana ki a matou.

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

E kore hoki ahau e whakawhirinaki ki taku kopere: e kore ano taku hoari e whakaora i ahau.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Nau hoki matou i ora ai i o matou hoariri: nau ano i whakama ai te hunga i kino ki a matou.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Ko te Atua ta matou e whakamanamana ai i te roa o te ra: ka whakamoemiti ano matou ki tou ingoa ake ake. (Hera.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Otira kua panga nei matou e koe, kua meinga kia whakama: kahore hoki koe kia haere tahi me a matou taua.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Kua meinga matou kia hoki whakamuri mai i te hoariri; kei te pahua ano i etahi ma ratou te hunga e kino ana ki a matou.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Kua hoatu matou e koe, ano he hipi e kainga ana: kua marara ki roto ki nga tauiwi.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

E hokona ana e koe tau iwi, a hore he utu: kahore hoki koe e whiwhi rawa i te utu mo ratou.

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

E meinga ana matou e koe hei tawainga ma o matou hoa kainga; hei whakahaweatanga, hei whakakatanga mai ma te hunga i tetahi taha, i tetahi taha o matou.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

E meinga ana matou e koe hei whakatauki ma nga tauiwi; hei rurutanga matenga ma nga iwi.

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Kei mua tonu i ahau toku whakama; kua taupokina ahau e te pawera o toku mata;

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

I te reo o te kaitawai, o te kaikohukohu; i te hoariri, i te kairapu utu.

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Kua pa katoa tenei ki a matou; heoi kahore matou i wareware ki a koe, kihai ano i teka ki tau kawenata.

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Kahore to matou ngakau i tahuri whakamuri; kihai ano o matou hikoinga i peka ke i tau ara;

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

I maru ai matou i a koe i te wahi o nga tarakona; a taupoki rawa ki te atarangi o te mate.

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Mehemea kua wareware matou ki te ingoa o to matou Atua, kua totoro ranei o matou ringa ki te atua ke;

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

E kore ranei tenei e ata tirohia e te Atua? E matau ana hoki ia ki nga mea ngaro o te ngakau.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Mou nei hoki matou i patua ai i te ra roa nei: kiia iho matou he hipi e patua ana.

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

E ara, he aha koe ka moe ai, e te Ariki? Whakatika, kaua matou e panga tonutia.

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

He aha koe ka huna ai i tou mata? ka wareware ai ki to matou mamae, ki to matou tukinotanga?

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Kua piko nei hoki to matou wairua ki raro ki te puehu; piri rawa to matou kopu ki te whenua.

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *

E ara, hei awhina i a matou; kia mahara ki tou aroha, a hokona matou.