Luke 20

És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

And it came to pass, that on one of those days, as he taught the people in the temple, and preached the gospel, the chief priests and the scribes came upon him with the elders,

És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

And spake unto him, saying, Tell us, by what authority doest thou these things? or who is he that gave thee this authority?

Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:

And he answered and said unto them, I will also ask you one thing; and answer me:

A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?

The baptism of John, was it from heaven, or of men?

Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha *ezt* mondjuk: Mennyből; *azt* fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

And they reasoned with themselves, saying, If we shall say, From heaven; he will say, Why then believed ye him not?

Ha pedig *ezt* mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.

But and if we say, Of men; all the people will stone us: for they be persuaded that John was a prophet.

Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét *vala.*

And they answered, that they could not tell whence it was.

És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

And Jesus said unto them, Neither tell I you by what authority I do these things.

És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.

Then began he to speak to the people this parable; A certain man planted a vineyard, and let it forth to husbandmen, and went into a far country for a long time.

És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

And at the season he sent a servant to the husbandmen, that they should give him of the fruit of the vineyard: but the husbandmen beat him, and sent him away empty.

És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

And again he sent another servant: and they beat him also, and entreated him shamefully, and sent him away empty.

És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

And again he sent a third: and they wounded him also, and cast him out.

Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

Then said the lord of the vineyard, What shall I do? I will send my beloved son: it may be they will reverence him when they see him.

De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!

But when the husbandmen saw him, they reasoned among themselves, saying, This is the heir: come, let us kill him, that the inheritance may be ours.

És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?

So they cast him out of the vineyard, and killed him. What therefore shall the lord of the vineyard do unto them?

Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen *az!*

He shall come and destroy these husbandmen, and shall give the vineyard to others. And when they heard it, they said, God forbid.

Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

And he beheld them, and said, What is this then that is written, The stone which the builders rejected, the same is become the head of the corner?

Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

Whosoever shall fall upon that stone shall be broken; but on whomsoever it shall fall, it will grind him to powder.

És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.

And the chief priests and the scribes the same hour sought to lay hands on him; and they feared the people: for they perceived that he had spoken this parable against them.

Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.

And they watched him, and sent forth spies, which should feign themselves just men, that they might take hold of his words, that so they might deliver him unto the power and authority of the governor.

Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

And they asked him, saying, Master, we know that thou sayest and teachest rightly, neither acceptest thou the person of any, but teachest the way of God truly:

Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

Is it lawful for us to give tribute unto Cæsar, or no?

Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

But he perceived their craftiness, and said unto them, Why tempt ye me?

Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

Shew me a penny. Whose image and superscription hath it? They answered and said, Cæsar's.

Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

And he said unto them, Render therefore unto Cæsar the things which be Cæsar's, and unto God the things which be God's.

És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

And they could not take hold of his words before the people: and they marvelled at his answer, and held their peace.

Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,

Then came to him certain of the Sadducees, which deny that there is any resurrection; and they asked him,

Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye *annak* feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.

Saying, Master, Moses wrote unto us, If any man's brother die, having a wife, and he die without children, that his brother should take his wife, and raise up seed unto his brother.

Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

There were therefore seven brethren: and the first took a wife, and died without children.

A másik vevé el azért annak feleségét, és az *is* magzatok nélkül halt meg;

And the second took her to wife, and he died childless.

Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

And the third took her; and in like manner the seven also: and they left no children, and died.

Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

Last of all the woman died also.

A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

Therefore in the resurrection whose wife of them is she? for seven had her to wife.

És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

And Jesus answering said unto them, The children of this world marry, and are given in marriage:

De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

But they which shall be accounted worthy to obtain that world, and the resurrection from the dead, neither marry, nor are given in marriage:

Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

Neither can they die any more: for they are equal unto the angels; and are the children of God, being the children of the resurrection.

Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

Now that the dead are raised, even Moses shewed at the bush, when he calleth the Lord the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.

Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek *Istene:* mert mindenek élnek ő néki.

For he is not a God of the dead, but of the living: for all live unto him.

Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

Then certain of the scribes answering said, Master, thou hast well said.

És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.

And after that they durst not ask him any question at all.

Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

And he said unto them, How say they that Christ is David's son?

Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,

And David himself saith in the book of Psalms, The LORD said unto my Lord, Sit thou on my right hand,

Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Till I make thine enemies thy footstool.

Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?

David therefore calleth him Lord, how is he then his son?

És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:

Then in the audience of all the people he said unto his disciples,

Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;

Beware of the scribes, which desire to walk in long robes, and love greetings in the markets, and the highest seats in the synagogues, and the chief rooms at feasts;

Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

Which devour widows' houses, and for a shew make long prayers: the same shall receive greater damnation.