Job 17

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

Il mio soffio vitale si spenge, i miei giorni si estinguono, il sepolcro m’aspetta!

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

Sono attorniato di schernitori e non posso chiuder occhio per via delle lor parole amare.

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

O Dio, da’ un pegno, sii tu il mio mallevadore presso di te; se no, chi metterà la sua nella mia mano?

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Poiché tu hai chiuso il cuor di costoro alla ragione, e però non li farai trionfare.

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

Chi denunzia un amico sì che diventi preda altrui, vedrà venir meno gli occhi de’ suoi figli.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Egli m’ha reso la favola dei popoli, e son divenuto un essere a cui si sputa in faccia.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

L’occhio mio si oscura pel dolore, tutte le mie membra non son più che un’ombra.

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

Gli uomini retti ne son colpiti di stupore, e l’innocente insorge contro l’empio;

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

ma il giusto si attiene saldo alla sua via, e chi ha le mani pure viepiù si fortifica.

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

Quanto a voi tutti, tornate pure, fatevi avanti, ma fra voi non troverò alcun savio.

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

I miei giorni passano, i miei disegni, i disegni cari al mio cuore, sono distrutti,

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

e costoro pretendon che la notte sia giorno, che la luce sia vicina, quando tutto è buio!

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

Se aspetto come casa mia il soggiorno de’ morti, se già mi son fatto il letto nelle tenebre,

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

se ormai dico al sepolcro "tu sei mio padre" e ai vermi: "siete mia madre e mia sorella",

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

dov’è dunque la mia speranza? questa speranza mia chi la può scorgere?

Essa scenderà alle porte del soggiorno de’ morti, quando nella polvere troverem riposo assieme".