Job 16

Felele pedig Jób, és monda:

Allora Giobbe rispose e disse:

Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

"Di cose come codeste, ne ho udite tante! Siete tutti dei consolatori molesti!

Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy *így* felelsz?

Non ci sarà egli una fine alle parole vane? Che cosa ti provoca a rispondere?

Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

Anch’io potrei parlare come voi, se voi foste al posto mio; potrei mettere assieme delle parole contro a voi e su di voi scrollare il capo;

Erősíthetnélek titeket *csak* a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené *fájdalmatokat.*

potrei farvi coraggio con la bocca; e il conforto delle mie labbra vi calmerebbe.

Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?

Se parlo, il mio dolore non ne sarà lenito; e se cesso di parlare, che sollievo ne avrò?

Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

Ora, purtroppo, Dio m’ha ridotto senza forze, ha desolato tutta la mia casa;

Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.

m’ha coperto di grinze e questo testimonia contro a me, la mia magrezza si leva ad accusarmi in faccia.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

La sua ira mi lacera, mi perseguita, digrigna i denti contro di me. Il mio nemico aguzza gli occhi su di me.

Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.

Apron larga contro a me la bocca, mi percuoton per obbrobrio le guance, si metton tutt’insieme a darmi addosso.

Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

Iddio mi dà in balìa degli empi, mi getta in mano dei malvagi.

Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.

Vivevo in pace, ed egli m’ha scosso con violenza, m’ha preso per la nuca, m’ha frantumato, m’ha posto per suo bersaglio.

Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

I suoi arcieri mi circondano, egli mi trafigge i reni senza pietà, sparge a terra il mio fiele.

Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

Apre sopra di me breccia su breccia, mi corre addosso come un guerriero.

Zsák-ruhát varrék az én *fekélyes* bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

Mi son cucito un cilicio sulla pelle, ho prostrato la mia fronte nella polvere.

Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka *szállt;*

Il mio viso è rosso di pianto, e sulle mie palpebre si stende l’ombra di morte.

Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

Eppure, le mie mani non commisero mai violenza, e la mia preghiera fu sempre pura.

Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

O terra, non coprire il mio sangue, e non vi sia luogo ove si fermi il mio grido!

Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

Già fin d’ora, ecco, il mio Testimonio è in cielo, il mio Garante è nei luoghi altissimi.

Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

Gli amici mi deridono, ma a Dio si volgon piangenti gli occhi miei;

Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.

sostenga egli le ragioni dell’uomo presso Dio, le ragioni del figliuol d’uomo contro i suoi compagni!

Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. * (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. *

Poiché, pochi anni ancora, e me ne andrò per una via senza ritorno.