Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

Après cela, Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.

És szóla Jób, és monda:

Il prit la parole et dit:

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

Périsse le jour où je suis né, Et la nuit qui dit: Un enfant mâle est conçu!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

Ce jour! qu'il se change en ténèbres, Que Dieu n'en ait point souci dans le ciel, Et que la lumière ne rayonne plus sur lui!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; *a* felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

Que l'obscurité et l'ombre de la mort s'en emparent, Que des nuées établissent leur demeure au-dessus de lui, Et que de noirs phénomènes l'épouvantent!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

Cette nuit! que les ténèbres en fassent leur proie, Qu'elle disparaisse de l'année, Qu'elle ne soit plus comptée parmi les mois!

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

Que cette nuit devienne stérile, Que l'allégresse en soit bannie!

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

Qu'elle soit maudite par ceux qui maudissent les jours, Par ceux qui savent exciter le léviathan!

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

Que les étoiles de son crépuscule s'obscurcissent, Qu'elle attende en vain la lumière, Et qu'elle ne voie point les paupières de l'aurore!

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

Car elle n'a pas fermé le sein qui me conçut, Ni dérobé la souffrance à mes regards.

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

Pourquoi ne suis-je pas mort dans le ventre de ma mère? Pourquoi n'ai-je pas expiré au sortir de ses entrailles?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

Pourquoi ai-je trouvé des genoux pour me recevoir, Et des mamelles pour m'allaiter?

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

Je serais couché maintenant, je serais tranquille, Je dormirais, je reposerais,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

Avec les rois et les grands de la terre, Qui se bâtirent des mausolées,

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

Avec les princes qui avaient de l'or, Et qui remplirent d'argent leurs demeures.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

Ou je n'existerais pas, je serais comme un avorton caché, Comme des enfants qui n'ont pas vu la lumière.

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

Là ne s'agitent plus les méchants, Et là se reposent ceux qui sont fatigués et sans force;

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

Les captifs sont tous en paix, Ils n'entendent pas la voix de l'oppresseur;

Kicsiny és nagy ott *egyenlő,* és a szolga az ő urától szabad.

Le petit et le grand sont là, Et l'esclave n'est plus soumis à son maître.

Mért is ad *Isten* a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

Pourquoi donne-t-il la lumière à celui qui souffre, Et la vie à ceux qui ont l'amertume dans l'âme,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

Qui espèrent en vain la mort, Et qui la convoitent plus qu'un trésor,

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

Qui seraient transportés de joie Et saisis d'allégresse, s'ils trouvaient le tombeau?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

A l'homme qui ne sait où aller, Et que Dieu cerne de toutes parts?

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

Mes soupirs sont ma nourriture, Et mes cris se répandent comme l'eau.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Ce que je crains, c'est ce qui m'arrive; Ce que je redoute, c'est ce qui m'atteint.

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Je n'ai ni tranquillité, ni paix, ni repos, Et le trouble s'est emparé de moi.