Job 17

רוחי חבלה ימי נזעכו קברים לי׃

Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.

אם לא התלים עמדי ובהמרותם תלן עיני׃

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; *különben* ki csap velem kezet?

שימה נא ערבני עמך מי הוא לידי יתקע׃

Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.

כי לבם צפנת משכל על כן לא תרמם׃

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

לחלק יגיד רעים ועיני בניו תכלנה׃

Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.

והצגני למשל עמים ותפת לפנים אהיה׃

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

ותכה מכעש עיני ויצרי כצל כלם׃

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

ישמו ישרים על זאת ונקי על חנף יתערר׃

Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.

ויאחז צדיק דרכו וטהר ידים יסיף אמץ׃

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

ואולם כלם תשבו ובאו נא ולא אמצא בכם חכם׃

Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

ימי עברו זמתי נתקו מורשי לבבי׃

Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

לילה ליום ישימו אור קרוב מפני חשך׃

Ha reménykedem is, a sír *már* az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

אם אקוה שאול ביתי בחשך רפדתי יצועי׃

A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

לשחת קראתי אבי אתה אמי ואחתי לרמה׃

Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?

ואיה אפו תקותי ותקותי מי ישורנה׃

Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

בדי שאל תרדנה אם יחד על עפר נחת׃