Psalms 44

Au chef des chantres. Des fils de Koré. Cantique. O Dieu! nous avons entendu de nos oreilles, Nos pères nous ont raconté Les oeuvres que tu as accomplies de leur temps, Aux jours d'autrefois.

Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

De ta main tu as chassé des nations pour les établir, Tu as frappé des peuples pour les étendre.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Car ce n'est point par leur épée qu'ils se sont emparés du pays, Ce n'est point leur bras qui les a sauvés; Mais c'est ta droite, c'est ton bras, c'est la lumière de ta face, Parce que tu les aimais.

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

O Dieu! tu es mon roi: Ordonne la délivrance de Jacob!

Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Avec toi nous renversons nos ennemis, Avec ton nom nous écrasons nos adversaires.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Car ce n'est pas en mon arc que je me confie, Ce n'est pas mon épée qui me sauvera;

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mais c'est toi qui nous délivres de nos ennemis, Et qui confonds ceux qui nous haïssent.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Nous nous glorifions en Dieu chaque jour, Et nous célébrerons à jamais ton nom. -Pause.

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Cependant tu nous repousses, tu nous couvres de honte, Tu ne sors plus avec nos armées;

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

Tu nous fais reculer devant l'ennemi, Et ceux qui nous haïssent enlèvent nos dépouilles.

Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Tu nous livres comme des brebis à dévorer, Tu nous disperses parmi les nations.

Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Tu vends ton peuple pour rien, Tu ne l'estimes pas à une grande valeur.

Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Tu fais de nous un objet d'opprobre pour nos voisins, De moquerie et de risée pour ceux qui nous entourent;

Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Tu fais de nous un objet de sarcasme parmi les nations, Et de hochements de tête parmi les peuples.

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Ma honte est toujours devant moi, Et la confusion couvre mon visage,

Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

A la voix de celui qui m'insulte et m'outrage, A la vue de l'ennemi et du vindicatif.

Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Tout cela nous arrive, sans que nous t'ayons oublié, Sans que nous ayons violé ton alliance:

A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

Notre coeur ne s'est point détourné, Nos pas ne se sont point éloignés de ton sentier,

Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

Pour que tu nous écrases dans la demeure des chacals, Et que tu nous couvres de l'ombre de la mort.

Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, Et étendu nos mains vers un dieu étranger,

Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Dieu ne le saurait-il pas, Lui qui connaît les secrets du coeur?

Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Mais c'est à cause de toi qu'on nous égorge tous les jours, Qu'on nous regarde comme des brebis destinées à la boucherie.

Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Réveille-toi! Pourquoi dors-tu, Seigneur? Réveille-toi! ne nous repousse pas à jamais!

Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Pourquoi caches-tu ta face? Pourquoi oublies-tu notre misère et notre oppression?

Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el *minket* örökké!

Car notre âme est abattue dans la poussière, Notre corps est attaché à la terre.

Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Lève-toi, pour nous secourir! Délivre-nous à cause de ta bonté!

Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. * (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! *