Psalms 102

Prière d'un malheureux, lorsqu'il est abattu et qu'il répand sa plainte devant l'Eternel. Eternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu'à toi!

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Incline vers moi ton oreille quand je crie! Hâte-toi de m'exaucer!

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Car mes jours s'évanouissent en fumée, Et mes os sont enflammés comme un tison.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Mon coeur est frappé et se dessèche comme l'herbe; J'oublie même de manger mon pain.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Mes gémissements sont tels Que mes os s'attachent à ma chair.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Je ressemble au pélican du désert, Je suis comme le chat-huant des ruines;

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Je n'ai plus de sommeil, et je suis Comme l'oiseau solitaire sur un toit.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Chaque jour mes ennemis m'outragent, Et c'est par moi que jurent mes adversaires en fureur.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Je mange la poussière au lieu de pain, Et je mêle des larmes à ma boisson,

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

A cause de ta colère et de ta fureur; Car tu m'as soulevé et jeté au loin.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Mes jours sont comme l'ombre à son déclin, Et je me dessèche comme l'herbe.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Mais toi, Eternel! tu règnes à perpétuité, Et ta mémoire dure de génération en génération.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion; Car le temps d'avoir pitié d'elle, Le temps fixé est à son terme;

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*

Car tes serviteurs en aiment les pierres, Ils en chérissent la poussière.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Alors les nations craindront le nom de l'Eternel, Et tous les rois de la terre ta gloire.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Oui, l'Eternel rebâtira Sion, Il se montrera dans sa gloire.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Il est attentif à la prière du misérable, Il ne dédaigne pas sa prière.

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Que cela soit écrit pour la génération future, Et que le peuple qui sera créé célèbre l'Eternel!

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Car il regarde du lieu élevé de sa sainteté; Du haut des cieux l'Eternel regarde sur la terre,

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Pour écouter les gémissements des captifs, Pour délivrer ceux qui vont périr,

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Afin qu'ils publient dans Sion le nom de l'Eternel, Et ses louanges dans Jérusalem,

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.

Quand tous les peuples s'assembleront, Et tous les royaumes, pour servir l'Eternel.

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

Il a brisé ma force dans la route, Il a abrégé mes jours.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Je dis: Mon Dieu, ne m'enlève pas au milieu de mes jours, Toi, dont les années durent éternellement!

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Tu as anciennement fondé la terre, Et les cieux sont l'ouvrage de tes mains.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*

Ils périront, mais tu subsisteras; Ils s'useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Mais toi, tu restes le même, Et tes années ne finiront point.

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, Et leur postérité s'affermira devant toi.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *