Psalms 22

Přednímu zpěváku k času jitřnímu, žalm Davidův.

Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

Bože můj, Bože můj, pročež jsi mne opustil? Vzdálils se od spasení mého a od slov naříkání mého.

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Bože můj, přes celý den volám, a neslyšíš, i v noci, a nemohu se utajiti.

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Ty zajisté jsi svatý, zůstávající vždycky k veliké chvále Izraelovi.

Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

V toběť doufali otcové naši, doufali, a vysvobozovals je.

Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

K tobě volávali, a spomáhals jim; v tobě doufali, a nebývali zahanbeni.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

Já pak červ jsem, a ne člověk, útržka lidská a povrhel vůbec.

De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Všickni, kteříž mne vidí, posmívají se mi, ošklebují se, a hlavami potřásají, říkajíce:

A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Spustiltě se na Hospodina, nechť ho vysvobodí; nechať jej vytrhne, poněvadž se mu v něm zalíbilo.

Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Ješto ty jsi, kterýž jsi mne vyvedl z života, ustaviv mne v doufání při prsích matky mé.

Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, *és *biztattál engem anyámnak emlőin.

Na tebeť jsem uvržen od narození svého, od života matky mé Bůh můj ty jsi.

Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Nevzdalujž se ode mne, nebo ssoužení blízké jest, a nemám spomocníka.

Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Obkličujíť mne býkové mnozí, silní volové z Bázan obstupují mne.

Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Otvírají na mne ústa svá, jako lev rozsapávající a řvoucí.

Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Jako voda rozplynul jsem se, a rozstoupily se všecky kosti mé, a srdce mé jako vosk rozpustilo se u prostřed vnitřností mých.

Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Vyprahla jako střepina síla má, a jazyk můj přilnul k dásním mým, anobrž v prachu smrti položils mne.

Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Nebo psi obskočili mne, rota zlostníků oblehla mne, zprobijeli ruce mé i nohy mé.

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Mohl bych sčísti všecky kosti své, oni pak hledí na mne, a dívají se mi.

Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek *s* bámulnak rám.

Dělí mezi sebou roucha má, a o můj oděv mecí los.

Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Ale ty, Hospodine, nevzdalujž se, sílo má, přispěj k spomožení mému.

De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Vychvať od meče duši mou, a z moci psů jedinkou mou.

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Zachovej mne od úst lva, a od rohů jednorožcových vyprosť mne.

Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

I budu vypravovati bratřím svým o jménu tvém, u prostřed shromáždění chváliti tě budu, řka:

Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Kteříž se bojíte Hospodina, chvalte jej, všecko símě Jákobovo ctěte jej, a boj se ho všecka rodino Izraelova.

Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Nebo nepohrdá, ani se odvrací od trápení ztrápeného, aniž skrývá tváři své od něho, nýbrž když k němu volá, vyslýchá jej.

Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

O tobě chvála má v shromáždění velikém, sliby své plniti budu před těmi, kteříž se bojí tebe.

Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

Jísti budou tiší a nasyceni budou, chváliti budou Hospodina ti, kteříž ho hledají, živo bude srdce vaše na věky.

Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Rozpomenou a obrátí se k Hospodinu všecky končiny země, a skláněti se budou před ním všecky čeledi národů.

Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Nebo Hospodinovo jest království, a onť panuje nad národy.

Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Jísti budou a skláněti se před ním všickni tuční země, jemu se klaněti budou všickni sstupující do prachu, a kteříž duše své nemohou při životu zachovati.

Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Símě jejich sloužiti mu bude, a přičteno bude ku Pánu v každém věku. [ (Psalms 22:32) Přijdouť, a lidu, kterýž z nich vyjde, vypravovati budou spravedlnost jeho; nebo ji skutkem vykonal. ]

Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. * (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! *