Psalms 102

Molitva nevoljnika koji je klonuo pa svoju tugu izlijeva
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Jahve, usliši molitvu moju, i vapaj moj k tebi da dođe!
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Nemoj sakrivati lice od mene u dan moje nevolje! Prigni k meni uho svoje: kad te prizovem, brzo me usliši!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Jer moji dani nestaju poput dima, a moje kosti gore kao oganj.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Srce mi se suši kao pokošena trava i kruh svoj zaboravljam jesti.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Od snažnih jecaja mojih kosti mi uz kožu prionuše.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Sličan sam čaplji u pustinji, postah k'o ćuk na pustoj razvalini.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Ne nalazim sna i uzdišem k'o samotan vrabac na krovu.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Svagda me grde dušmani moji; mnome se proklinju što bjesne na me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Pepeo jedem poput kruha, a piće svoje miješam sa suzama
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
zbog tvoje ljutine i gnjeva, jer si me digao i bacio.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Moji su dani k'o oduljena sjena, a ja se, gle, sušim poput trave.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
A ti, o Jahve, ostaješ dovijeka i tvoje ime kroza sva koljena.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre *áll.*
Ustani, smiluj se Sionu: vrijeme je da mu se smiluješ - sada je čas!
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Jer milo je slugama tvojim kamenje njegovo, žale ruševine njegove.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Tad će se pogani bojati, Jahve, imena tvojega i svi kraljevi zemlje slave tvoje
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
kad Jahve opet sazda Sion, kad se pokaže u slavi svojoj,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
kad se osvrne na prošnju ubogih i ne prezre molitve njihove.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Nek' se zapiše ovo za budući naraštaj, puk što nastane neka hvali Jahvu.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Jer Jahve gleda sa svog uzvišenog svetišta, s nebesa na zemlju gleda
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
da čuje jauke sužnjeva, da izbavi smrti predane,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, *és* hogy feloldozza a halálnak fiait.
da se na Sionu navijesti ime Jahvino i njegova hvala u Jeruzalemu
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
kad se narodi skupe i kraljevstva da služe Jahvi.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Putem je istrošio sile moje, skratio mi dane.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Rekoh: "Bože moj, nemoj me uzeti u sredini dana mojih! Kroza sva koljena traju godine tvoje.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig *tartanak.*
U početku utemelji zemlju, i nebo je djelo ruku tvojih.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Propast će, ti ćeš ostati, sve će ostarjeti kao odjeća. Mijenjaš ih poput haljine i nestaju:
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
ti si uvijek isti - godinama tvojim nema kraja. [ (Psalms 102:29) Djeca će tvojih slugu živjeti u miru i potomstvo će njihovo trajati pred tobom. ]
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. * (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. *