Job 6

Тогава Йов отговори и каза:

Jób pedig felele, és monda:

О, да би се претеглила моята печал и да би се поставила с нея на везните и злочестината ми!

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

Защото тогава тя би била по-тежка от пясъка на моретата — затова думите ми са били необмислени.

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

Защото стрелите на Всемогъщия са вътре в мен и духът ми от отровата им пие; Божиите ужаси се опълчват против мен.

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

Дивото магаре реве ли при тревата; или говедото мучи ли при храната си?

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

Яде ли се безвкусното без сол и има ли вкус в белтъка на яйцето?

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

Душата ми отказваше да ги докосне, те ми станаха като безвкусното ми ястие.

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

О, да би ми се изпълнила молбата, да ми дадеше Бог копнежа ми!

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

Да благоволеше Бог да ме смаже, да отпуснеше ръката Си и да ме отсечеше!

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

Това щеше да ми бъде още утеха и щях да се радвам в безжалостна скръб, че не отрекох думите на Светия.

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

Каква е силата ми, че да издържа и какъв е краят ми, че да удължа живота си?

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

Силата ми сила каменна ли е и плътта ми бронз ли е?

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

Не изчезна ли в мен помощта ми и не се ли отдалечи от мен избавлението?

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

На наскърбения трябва съжаление от приятеля му, иначе ще остави страха от Всемогъщия.

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

Братята ми постъпиха измамно като поток, като пороите на потоците, които отминават,

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

които са мътни от леда и в които се крие снегът.

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

Когато се стопли, пресъхват, когато е горещо, изчезват от мястото си.

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

Кервани се отклоняват от пътя им, отиват в пустошта и загиват.

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

Теманските кервани гледаха, савските пътници се надяваха на тях.

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

Опозориха се в надеждата си, дойдоха там и се посрамиха.

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

Сега и вие станахте никакви — видяхте ужас и се уплашихте.

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

Казах ли аз: Донесете ми! — или: Дайте ми дар от имота си! —

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

или: Избавете ме от ръката на притеснителя! — или: Изкупете ме от ръката на насилниците?

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

Поучете ме, и аз ще млъкна; покажете ми в какво съм се заблудил.

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

Колко са здрави правите думи, но какво изобличава вашето изобличение?

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

Смятате ли да изобличите думи? Говоренето на отчаяния е на вятъра!

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

Вие бихте хвърлили жребий за сирачето и бихте се пазарили за приятеля си.

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

А сега, благоволете да ме погледнете, защото аз няма да ви лъжа в лицето.

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

Обърнете сега; нека няма неправда! Да! Обърнете се — правдата ми все още стои!

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

Има ли неправда на езика ми? Не може ли небцето ми да различи лошото?

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?