Job 6

respondens autem Iob dixit

Jób pedig felele, és monda:

utinam adpenderentur peccata mea quibus iram merui et calamitas quam patior in statera

Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

quasi harena maris haec gravior appareret unde et verba mea dolore sunt plena

Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

quia sagittae Domini in me sunt quarum indignatio ebibit spiritum meum et terrores Domini militant contra me

Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

numquid rugiet onager cum habuerit herbam aut mugiet bos cum ante praesepe plenum steterit

Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

aut poterit comedi insulsum quod non est sale conditum aut potest aliquis gustare quod gustatum adfert mortem

Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

quae prius tangere nolebat anima mea nunc prae angustia cibi mei sunt

Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

quis det ut veniat petitio mea et quod expecto tribuat mihi Deus

Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

et qui coepit ipse me conterat solvat manum suam et succidat me

És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

et haec mihi sit consolatio ut adfligens me dolore non parcat nec contradicam sermonibus Sancti

Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

quae est enim fortitudo mea ut sustineam aut quis finis meus ut patienter agam

Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

nec fortitudo lapidum fortitudo mea nec caro mea aerea est

Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

ecce non est auxilium mihi in me et necessarii quoque mei recesserunt a me

Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

qui tollit ab amico suo misericordiam timorem Domini derelinquit

A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

fratres mei praeterierunt me sicut torrens qui raptim transit in convallibus

Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

qui timent pruinam inruet super eos nix

A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben *olvadt* hó hömpölyög;

tempore quo fuerint dissipati peribunt et ut incaluerit solventur de loco suo

Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

involutae sunt semitae gressuum eorum ambulabunt in vacuum et peribunt

Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba *utánok* és elvesznek.

considerate semitas Theman itinera Saba et expectate paulisper

Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

confusi sunt quia speravi venerunt quoque usque ad me et pudore cooperti sunt

Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

nunc venistis et modo videntes plagam meam timetis

Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

numquid dixi adferte mihi et de substantia vestra donate mihi

Hát mondtam-é: adjatok nékem *valamit,* és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

vel liberate me de manu hostis et de manu robustorum eruite me

Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

docete me et ego tacebo et si quid forte ignoravi instruite me

Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

quare detraxistis sermonibus veritatis cum e vobis nullus sit qui possit arguere

Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

ad increpandum tantum eloquia concinnatis et in ventum verba profertis

Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

super pupillum inruitis et subvertere nitimini amicum vestrum

Még az árvának is néki esnétek, és *sírt* ásnátok a ti barátotoknak is?!

verumtamen quod coepistis explete praebete aurem et videte an mentiar

Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

respondete obsecro absque contentione et loquentes id quod iustum est iudicate

Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

et non invenietis in lingua mea iniquitatem nec in faucibus meis stultitia personabit

Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?