Hebrews 10

Бо Закон, мавши тільки тінь майбутнього добра, а не самий образ речей, тими самими жертвами, що завжди щороку приносяться, не може ніколи вдосконалити тих, хто приступає.
Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;
Інакше вони перестали б приноситись, бо ті, хто служить, очищені раз, уже б не мали жадної свідомости гріхів.
Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
Але в них спомин про гріхи буває щороку,
De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek.
бо тож неможливе, щоб кров биків та козлів здіймала гріхи!
Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
Тому то, входячи в світ, Він говорить: Жертви й приношення Ти не схотів, але тіло Мені приготував.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,
Цілопалення й жертви покутної Ти не жадав.
Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.
Тоді Я сказав: Ось іду, в звої книжки про Мене написано, щоб волю чинити Твою, Боже!
Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
Він вище сказав, що жертви й приносу, та цілопалення й жертви покутної, які за Законом приносяться, Ти не жадав і Собі не вподобав.
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,
Потому сказав: Ось іду, щоб волю Твою чинити, Боже. Відміняє Він перше, щоб друге поставити.
Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,
У цій волі ми освячені жертвоприношенням тіла Ісуса Христа один раз.
A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.
І кожен священик щоденно стоїть, служачи, і часто приносить жертви ті самі, що ніколи не можуть зняти гріхів.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.
А Він за гріхи світу приніс жертву один раз, і назавжди по Божій правиці засів,
Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,
далі чекаючи, аж вороги Його будуть покладені за підніжка Його ніг.
Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.
Бо жертвоприношенням одним вдосконалив Він тих, хто освячується.
Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
Свідкує ж і Дух Святий нам, як говорить:
Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:
Оце заповіт, що його по цих днях встановляю Я з ними, говорить Господь, Закони вої Я дам в їхні серця, і в їхніх думках напишу їх.
Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,
А їхніх гріхів та несправедливостей їхніх Я більш не згадаю!
*Azután így szól:* És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.
А де їхнє відпущення, там нема вже жертвоприношення за гріхи.
A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.
Отож, браття, ми маємо відвагу входити до святині кров'ю Ісусовою,
Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,
новою й живою дорогою, яку нам обновив Він через завісу, цебто через тіло Своє,
Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő *út* gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
маємо й Великого Священика над домом Божим,
És lévén nagy papunk az Isten háza felett:
то приступімо з щирим серцем, у повноті віри, окропивши серця від сумління лукавого та обмивши тіла чистою водою!
Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,
Тримаймо непохитне визнання надії, вірний бо Той, Хто обіцяв.
És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,
І уважаймо один за одним для заохоти до любови й до добрих учинків.
És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,
Не кидаймо збору свого, як то звичай у деяких, але заохочуймося, і тим більше, скільки більше ви бачите, що зближається день той.
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
Бо як ми грішимо самовільно, одержавши пізнання правди, то вже за гріхи не знаходиться жертви,
Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
а страшливе якесь сподівання суду та гнів палючий, що має пожерти противників.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
Хто відкидає Закона Мойсея, такий немилосердно вмирає при двох чи трьох свідках,
A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
скільки ж більшої муки, додумуєтеся? заслуговує той, хто потоптав Сина Божого, і хто кров заповіту, що нею освячений, за звичайну вважав, і хто Духа благодаті зневажив!
Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
Бо знаємо Того, Хто сказав: Мені помста належить, Я відплачу, говорить Господь. І ще: Господь буде судити народа Свого!
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
Страшна річ упасти в руки Бога Живого!
Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.
Згадайте ж про перші дні ваші, як ви просвітилися й витерпіли запеклу боротьбу страждань.
Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,
Ви були то видовищем зневаги й знущання, то були учасниками тих, що жили так.
Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.
Ви бо страждали й з ув'язненими, і грабунок свого майна прийняли з потіхою, відаючи, що маєте в небі для себе майно неминуще та краще.
Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.
Тож не відкидайте відваги своєї, бо має велику нагороду вона.
Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.
Бо вам терпеливість потрібна, щоб Божу волю вчинити й прийняти обітницю.
Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.
Бо ще мало, дуже мало, і Той, хто має прийти, прийде й баритись не буде!
Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik.
А праведний житиме вірою. І: Коли захитається він, то душа Моя його не вподобає.
Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Ми ж не з тих, хто хитається на загибіль, але віруємо на спасіння душі.
De mi nem vagyunk meghátrálás *emberei,* hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.