Psalms 66

Til sangmesteren; en sang, en salme. Rop med fryd for Gud, all jorden!

Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Syng ut hans navns ære, gi ham ære til hans pris!

Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!

Si til Gud: Hvor forferdelige er dine gjerninger! For din store makts skyld skal dine fiender hykle for dig.

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

All jorden skal tilbede dig og lovsynge dig, de skal lovsynge ditt navn. Sela.

Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

Kom og se Guds gjerninger! Han er forferdelig i gjerning mot menneskenes barn.

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

Han gjorde havet om til tørt land, gjennem strømmen gikk de til fots; der gledet vi oss i ham.

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.

Han hersker med sitt velde evindelig, hans øine gir akt på hedningene; de gjenstridige må ikke ophøie sig. Sela.

A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

I folkeslag, lov vår Gud og forkynn hans pris med høi røst,

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.

han som holdt vår sjel i live og ikke lot vår fot vakle!

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

For du prøvde oss, Gud, du renset oss, likesom de renser sølv.

Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Du førte oss inn i et garn, du la en trykkende byrde på våre lender.

Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

Du lot mennesker fare frem over vårt hode; vi kom i ild og i vann. Men du førte oss ut til vederkvegelse.

Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.

Jeg vil gå inn i ditt hus med brennoffer, jeg vil gi dig det jeg har lovt,

Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

det som gikk over mine leber, og som min munn talte i min nød.

A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

Jeg vil ofre dig brennoffere av fett kveg med duft av værer; jeg vil ofre okser tillikemed bukker. Sela.

Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

Kom, hør, alle I som frykter Gud; jeg vil fortelle hvad han har gjort mot min sjel.

Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Til ham ropte jeg med min munn, og lovsang var under min tunge.

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Hadde jeg urett for øie i mitt hjerte, så vilde Herren ikke høre.

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

Men Gud har hørt, han har aktet på mitt bønnerop.

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

Lovet være Gud, som ikke avviste min bønn og ikke tok sin miskunnhet fra mig!

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét *nem vonta meg* tőlem.