Genesis 11

Og hele jorden hadde ett tungemål og ens tale.

Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

Og da de drog frem mot øst, fant de en slette i landet Sinear, og de bosatte sig der.

És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

Og de sa til hverandre: Kom, la oss gjøre teglsten og brenne dem vel! Og de brukte tegl istedenfor sten, og jordbek istedenfor kalk.

És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

Så sa de: Kom, la oss bygge oss en by med et tårn som når op til himmelen, og gjøre oss et navn, så vi ikke skal spres over hele jorden!

És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

Da steg Herren ned for å se byen og tårnet som menneskenes barn hadde begynt å bygge.

Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

Og Herren sa: Se, de er ett folk, og ett tungemål har de alle; dette er det første de tar sig fore, og nu vil intet være umulig for dem, hvad de så får i sinne å gjøre.

És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

La oss da stige ned der og forvirre deres tungemål, så den ene ikke forstår den andres tungemål!

Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

Så spredte Herren dem derfra over hele jorden, og de holdt op med å bygge på byen.

És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

Derfor kalte de den Babel; for der forvirret Herren hele jordens tungemål, og derfra spredte Herren dem ut over hele jorden.

Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

Dette er historien om Sems ætt: Da Sem var hundre år gammel, fikk han sønnen Arpaksad to år efter vannflommen.

Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.

Og efterat Sem hadde fått Arpaksad, levde han ennu fem hundre år og fikk sønner og døtre.

És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

Da Arpaksad var fem og tretti år gammel, fikk han sønnen Salah.

Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.

Og efterat Arpaksad hadde fått Salah, levde han ennu fire hundre og tre år og fikk sønner og døtre.

És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Da Salah var tretti år gammel, fikk han sønnen Eber.

Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.

Og efterat Salah hadde fått Eber, levde han ennu fire hundre og tre år og fikk sønner og døtre.

És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Da Eber var fire og tretti år gammel, fikk han sønnen Peleg.

Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.

Og efterat Eber hadde fått Peleg, levde han ennu fire hundre og tretti år og fikk sønner og døtre.

És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Da Peleg var tretti år gammel, fikk han sønnen Re'u.

Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.

Og efterat Peleg hadde fått Re'u, levde han ennu to hundre og ni år og fikk sønner og døtre.

És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Da Re'u var to og tretti år gammel, fikk han sønnen Serug.

Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.

Og efterat Re'u hadde fått Serug, levde han ennu to hundre og syv år og fikk sønner og døtre.

És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

Da Serug var tretti år gammel, fikk han sønnen Nakor.

Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.

Og efterat Serug hadde fått Nakor, levde han ennu to hundre år og fikk sønner og døtre.

És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Da Nakor var ni og tyve år gammel, fikk han sønnen Tarah.

Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.

Og efterat Nakor hadde fått Tarah, levde han ennu hundre og nitten år og fikk sønner og døtre.

És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

Da Tarah var sytti år gammel, fikk han sønnene Abram, Nakor og Haran.

Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

Dette er historien om Tarah og hans ætt: Tarah fikk sønnene Abram, Nakor og Haran. Og Haran fikk sønnen Lot.

Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

Og Haran døde hos sin far Tarah i sitt fedreland, i Ur i Kaldea.

Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

Og Abram og Nakor tok sig hustruer; Abrams hustru hette Sarai, og Nakors hustru hette Milka og var en datter av Haran, far til Milka og Jiska.

Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

Og Sarai var ufruktbar, hun hadde ikke noget barn.

Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

Og Tarah tok med sig Abram, sin sønn, og Lot, Harans sønn, sin sønnesønn, og Sarai, sin sønnekone, sin sønn Abrams hustru; og de drog ut sammen fra Ur i Kaldea for å reise til Kana'ans land, og de kom til Karan og bosatte sig der.

És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

Og Tarahs dager blev to hundre og fem år; så døde Tarah i Karan.

Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.